Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek

„Az orfűi Forrásház áthatolhatatlan, inkább az ember és a természet új egységének állított emlékműnek mondanánk, mintsem szivattyúháznak. Az ember legalapvetőbb ökológiai egyensúlyát jeleníti meg a természetben, mintegy amulettként. Mivel szentély formáját ölti, s egyben vízműként is szolgál, megszenteli magát a vizet is. Valóságos „élet forrása", építészeti értelemben. A tiszta hegyi forrás vizét ünnepli, mint Bartók Cantata profanájának utolsó sora."

Jeffrey Cook, Seeking Structure from Nature, The Organic Architecture of Hungary, Birkhauser, 1996, 22,

(a szerző fordítása, Sulyok Miklós)

fényképeket... Úgyhogy 1965-ben, életemben először, elmentem nyugatra, egyenesen Svájcba, hogy megnézzem a Goetheanumot. Akkor még vasfüggöny volt, mind szellemi, mind fizikai értelemben "v

Steinert érdemes bővebben idézni az első Goetheanum dornachi épületéről: „Ahogyan beleélheti magát az ember a terhek és teherhordó szerkezetek erőjátékába akkor, amikor két oszlop tetejére gerendát fektet, vagy gótikus keresztboltozatot hoz létre stb., ugyanígy élheti bele magát azokba a belső formákba, a természet formaalkotó erőibe, amelyek az organikus lények keletkezésekor megjelennek. Ha képes ebbe belehelyezkedni, akkor az ember nem a szerves képződmények felületi formáinak naturalista utánzataihoz jut, hanem oda, hogy olyan építészetileg közvetlenül formált felületeket találjon, amelyek úgy tagozódnak bele az egész építménybe, mint mondjuk egy ujj felületei az

Interjúk a magyarországi szerves építészetről, az Országépítő 2004 téli számának melléklete, 33.

157