Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
A REMÉNY ÉVEI művészeti programok meglepő rokonságot mutatnak Theodor Roszak és Jeff Nuttal, a redukcionista, technokratikus tudással és szemlélettel szembehelyezkedő, a világot kozmikus mivoltában és teljes színképében látni akaró, a gnoszticizmussal kacérkodó nézeteivel is. így született meg a VLS 4-szárnyú állata, a „kozmikus idegen" („E/4") költői-szürreális víziója (lásd később az Edwin névre hallgató csodabogarat), mely képes a „görbe látásra" (lásd Bolyai—EinsteinI). Vagy ilyen céllal fogalmazódik meg az új érzékenység szinonimájaként, az IDEG"című kiállítás többértelmű szójátéka, valamint meghívószövege is: „A kiállítás célja (...), hogy meglepetést szerezzen a látogatónak. Nehogy azt hihesse a néző, hogy valami bizonyosat tudott meg, hogy eleve tudja azt, amit egyébként nem tudhat. Szeretnék, ha rákényszerülne a reménytelen összefüggések keresésére, a képtelennek tűnő viszonyok felismerésére. Ne gondtalan harmónia, oktalan gyönyörűség töltse el, hanem érezze egész lényét megbántottnak, érezze azt, hogy a látvány feladatot adott neki, munkát a lelkének és több lelket a szellemének."30 Itt meg kell állnunk egy pillanatra, hiszen olyan fogalmakkal találkoztunk és dolgozunk e tanulmányban, amelyeknek jó lenne megismerni eredetét és jelentését. A VLS esetében nincs ennél fontosabb lépés! Aki képes újra összekötni az edwinizmus, az E/4, a lelkiűrhajózás, s a kozmikus IDEG" elnevezések hajdani jelentésszálait az újfent megszövi azt a „lingvisztikái hálót", amely egykor egy elképzelt semmiben, egy ellenlétben volt képes megkapaszkodni azért, hogy foglyul ejtse az igazi, az újrafogalmazott, a hazugsággal szembeni másik valóságot! Ezek a kamaszos és szertelen fantáziálások - minden gyermeteg, olykor infantilis és magamutogató vonásuk ellenére - komoly emberi problémákat feszegettek. S bár a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején (amint láttuk) a hivatal megpróbálta e nézetek legfőbb képviselőit az elmebetegség sanda gyanújába keverni, ez végül is nem sikerült neki, de nem is sikerülhetett, mert ez az életérzés és kreatív világszemlélet olyan filozófusok és írók nézeteire és gondolataira támaszkodott, mint Schopenhauer, Hamvas Béla, Apollinaire és Matei Călinescu.31 - És ezt a legkomolyabban gondolom! Ezt az irányvonalat a Vajda-stúdión belül leginkább ef Zámbó és feLugossy művészetfilozófiája és életszemlélete képviselte. Tevékenységükkel így vagy úgy, de rányomták személyiségük bélyegét társaik művészetére és működésére, tehát életfelfogásuk jó értelemben találkozott, együtt élt kevésbé szélsőséges gondolkodású alkotótársaik elképzeléseivel. S ahogy az említett nagy elődök ismerete nélkül e költői világszemlélet rekonstrukciója el sem képzelhető, úgy Zámbó és Lugossy nézetei nélkül a VLS alapvető művészeti karakterét se tudjuk megérteni. Ez a művészetszemléleti- és életforma-vírus a '60-as évek végén és a '70-es évek elején keletkezett, s azóta itt van közöttünk, s nevet cserélve, „maszkot" változtatva talán a hetvenes-nyolcvanas években „fertőzött" a legeredményesebben, s a '90-es évek elején pedig a legérettebben, mintegy kristálytiszta megfogalmazottságban. Ami valamikor furcsa, nevetséges, kigúnyolni való és érthetetlen volt, az mára mégis igazolódott az idő által. Az edwinizmusban tehát a hatvanas-hetvenes évek egész fiatal generációjának közérzete és hangulata benne van. Sorolom ezeket: az elfogadhatatlannak ítélt társadalmi és 30 Az IDEGn elnevezésű csoport (elő Vajda Stúdió!) tárlatának meghívószövege, Metró Klub, 1972. november 29. A/4-es meghívó szövegét ef Zámbó István írta. 146 31 Lásd beszélgetésemet ef Zámbó Istvánnal: „Gondolkodom..."
