Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
NOVOTNY TIHAMÉR: „A SZENTENDREI VAJDA LAJOS STÚDIÓ: MAGYAR SZABADALOM!" a felfoghatatlannak érzékelt fizikai valóság ellenében a felemelő és titokzatos kozmikus életérzés; a szabadságot jelentő költői valóság, úgyis mint a kívül rekedtek „ellenfilozófiája"; s gyakorlatként az „ellenvalóság" megteremtése érdekében a művészet szürrealista alkotótechnikája, illetve a dadaista ízű botrányokozás. Maga az edwinizmus, fogalmilag az IDEGnelnevezésű kiállítással kulminált. Az IDEG"' olyan találó kifejezés, amely alkalmas arra, hogy sajátosan összegezze mindazokat a nézeteket, amelyeket a szóban forgó generáció képviselt. - Edwin! - Tulajdonképpen egy éjszakai vihar által, egy verandára sodródott lótetű kapta ezt a megtisztelő nevet „Öcsikétől", még Szentendrén, akit különös érzés szállt meg e „titokzatos jövevény" láttán. A kb. tizenöt-tizenhat éves kamasz fantá- ziálásának eredményeként, Edwin, azt az „ismeretlen űrlényt" és „hírhozót" személyesítette meg, azt a „kozmikus idegent", akivel egy helyét kereső ifjúnak azonosulnia lehetett. Zámbó Kecskeméten, Nagy Ernő (Napernyő) író barátja hatására, aki Apollinaire bizonyos költői (az új tudományos-fantasztikus elképzelésekben és felfedezésekben gyökerező) hasonlatait és fantáziaképeit közvetítette felé, „Szent Edwin" gondolatát átformálta a „négyszárnyú madár" képére. így lett az edwinistákból E/4-es gyülekezet, majd így lettek 1972-ben, a budapesti Metró Klubban, IDEGn-ek! Nemcsak egy adott politikai berendezkedésű társadalomban és társadalomtól IDEG" -ek, hanem egyszersmind az „n"-edik fokra emelt érzékenységüknél fogva, új életérzés IDEGn-ek! Az edwinisták - s ezt az empatikus készség mondatja velünk - tulajdonképpen úgy élnek itt ezen a földön, ebben a számukra eléggé érthetetlen és irracionális világban, mint egy átutazó, mint egy „idegen", a saját költői túlzásukkal élve, mint a hol inkarnáló- dó, hol meg el-el tűnő, az örök körforgáson játékosan kifogó, a dimenziók között ki-be járó, négyszárnyú „lelkiűrhajósok". „Kik ezek az emberek?" - fordítja meg szellemesen a kérdést Laca, egyszerre négy vagy öt Einstein megtestesüléseként a Jégkrémbalett c. film egyik jelenetében, 1984-ben. Tehát az edwinisták, az IDEGn-ek, a pre és a korai Vajda-stúdiósok tevékenysége, működése, jelenléte több mint művészet. Inkább életformának, életstílusnak nevezhetnénk. Gondolataik, költői világszemléletük Schopenhauer filozófia alapvetéseiből (lásd a világ az eszmék, az örök állandóság és a tünékeny káprázatok együttállása, vagy másképpen: az egyén meghal, a faj él) és Hamvas Béla elmélkedéseiből táplálkoztak (lásd a szerző Láthatatlan történet és a Vízöntő című esszéit), de művészetük, magatartásuk és világnézetük gyakorlati kinyilvánítására leginkább Matei Călines- cu Zacharias Lichter élete és nézetei című könyvében találtak meggyőző mintákra és párhuzamokra. Matei Călinescu esszé-regénye az „edwvinisták" szinte gyakorlati útmutatójává és legolvasottabb kézikönyvvévé vált. Ezt a könyvet ef Zámbó és feLugossy még ma is majdhogynem biblikus áhítattal emlegeti. S az már csak anekdotikus adalék, hogy „Öcsike" az 1971-ben megjelenő kötet minden példányát felvásárolta a szentendrei könyvesboltban, hogy szétosztogassa barátai és ismerősei körében, ef Zámbó István szíves közlése szerint, amikor Matei Călinescu fülébe jutott a hír a nevezetes Nalaja-botrányról, az azt követő perről és ítéletről, saját kezűleg dedikált egy példányt a Magyarországon frissen megjelent könyvéből Zámbónak, a „szentendrei Prófétának..." címezve. Gesztusa nem a gúny, inkább a részvétnyilvánítás, az együttérzés jele volt. Ennek ellenére - bár a VLS elhíresült triászának (ef Zámbó-feLugossy-Wahorn) kanonizációja véleményem szerint az idők során, ha bizonytalanul is, de megtörtént - a többi vajdás esetében (néhány más kivételtől eltekintve) ez az elimerés, ez a törvényesítés, ez a „szentté avatódás" még várat magára... 147
