E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Képzőművészeti gyűjteménye - b) „Zichy Mihály rajzalbumát végig nézni, valódi dobzódás” Bevezető (E. Csorba Csilla)
„Zichy Mihály rajzalbumát végig nézni, valódi dobzódás...”1 E. Csorba Csilla A Jókai Mór ötvenéves írói jubileumára kapott művészeti alkotások történetéről e katalógus külön tanulmánya szól. Az 1894. január 6-án Zala György köszöntő beszéde kíséretében átadott képzőművészeti ajándékon túl érdemes az író számottevő művészeti vonatkozású gyűjteményének önálló fejezetet szentelni. Klasszikus értelemben Jókai önmagát feltehetően nem illette volna a „gyűjtő” kifejezéssel, mégis az évtizedek alatt nála felhalmozódó alkotások múzeumi jelleggel bírtak. A hozzá került festmények, szobrok - elsősorban hazai képzőművészek munkái többségét ajándékba kapta vág)' jótékonysági árveréseken maga vásárolta. Műgyűjteménye sorsára sajnos jellemző, hogy az a családi kötelékek változása, illetve a háborúk következtében megcsappant s szerteszóródott. A töredékességében is imponáló együttes darabjai ma több közgyűjteményben találhatók, számban meghatározó része a Petőfi Irodalmi Mú zeum Művészeti tárának féltett kincse. Mit gyűjtött igazán tiszta szívvel Jókai? Talán a csigákat, kagylókat, fosciliákat, kőzeteket, amelyeknek külön hatalmas szekrényt szentelt? Bár mint a visszaemlékezők jelzik, csigagyűjteményének eredete felesége vásárlószenvedélyéhez vezethető vissza, az író fiatal kora óta meglévő természettudományi érdeklődésének, elmélyülő gazdag ismereteinek, amelyek több tucat regényében nyomon követhetők, megfelelt ez a szenvedély. E gyűjteménye darabjait - melyből körülbelül száz található közgyűjteményben -, elsősorban színük, alakjuk, változatosságuk miatt szerette, külföldön maga is vásárolt egy-egy képzeletét messze, a vízözön előtti korszakokba repítő példányt. Nem véletlen, hogy a csigáknak egy külön regényt is szentelt,11 amelynek a tenger pillangói, virágai, lámpásai melletti főhőse, a Tridacna gigas, az óriás kagyló. Maga is rendelkezett, feltehetően egy osztrák hajóskapitány jóvoltából, az Indiai-óceánból halászott értékes példánnyal, melyet 1886-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, s ma a Természettudományi Múzeum állandó kiállításában látható.2 A másfél méter hosszú, s körülbelül 260 kilogrammot nyomó állat páncélja különleges ritkaságnak számít, mindez nem mondható el az amatőr érdeklődésen alapuló, gyönyörködtetésre szánt teljes gyűjteményéről. Értéke abban rejlett, hogy Jókai bevonta „dús képzelete aranyfátylával” - írta róla a szakember, dr. Soós Lajos 1936-ban.3 „Ki a legrégibb úr a földön? A csiga. O élt, mikor még senki sem élt a földön. Rettenetes nagy joga van ehhez a földhöz.”31 Jókai, már életében is a halhatatlanság igézetében, egy múzeum terébe képzelte magát, példa erre az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon bemutatott dolgozó- szobája, mint egyedi műalkotás. Magántereiben látogatóit körbevezette, s tekintetüket egy-egy fontos műre irányította, emlékeit idézte, e tudatos, tárgyakon át történő imázsalakításnak megörökítését halála után is fontosnak tartotta. A tulajdonában volt képzőművészeti alkotások jegyzékét a Jókai Mór özvegyétől 1911-ben megvásárolt hagyaték lajstromaiban követhetjük nyomon. Az átvételi jegyzék szerint4 két festmény - Than Mór Apostol-tanulmány fej és ismeretlen festő Kazinczy Ferenc olajportréja5 - a Szépművészeti Múzeumba, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került, ma is ott találhatók.6 A többi, elsősorban második életperiódusára kiteljesedő műalkotás-együttesének jelentős része halála után nyolc évvel a Petőfi Ház Jókai-gyűjteményét gazdagította.7 Jókait foglalkoztatta a lakásában felhalmozott művészi kincsek sorsa, múzeumi elhelyezést szánt nekik. Néhány tárgy hollétéről maga kívánt gondoskodni, ilyen, például az említett ismeretlen mester (Josef Kreutzinger után) Kazinczy Ferencről festett korabeli másolata, amely az ikonográfia fontos darabja.8 E Kazinczy-arckép jelentőségét húzza alá, hogy a feljegyzések szerint Jókai már 1903-ban a Nemzeti Múzeumnak kívánta adományozni, de erre a lépésre csak halála után kerülhetett sor, az özvegyétől való állami vásárlás után. Az alábbiakban felsorolt képeknek, szobroknak az írói életpálya művészbarátságait felelevenítő, egy-egy kapcso181
