E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
Jókai írói tehetségének kibontakozásában döntő szerepe volt a családi háttérnek. Édesapja Ásvai Jókay József, ügyvéd és árvagyám műveltségével, a művészetek iránti vonzalmával tűnt ki környezetéből. „Mint a magyar színészetnek nagy pártolója”8 színikritikákat küldött a Tudományos Gyűjtemény számára. „Tisztelettel, mégpedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétái lélekkel ékeskedő fiai eránt.”9 - olvashatjuk vallomását Szinnyei szócikkében. Ezt bizonyítja, hogy saját könyvtárral rendelkezett, és igyekezett beszerezni a hazai folyóiratokat, napilapokat is. A kor szokásainak megfelelően ő is másolt verseket, fia szerint Csokonai valamennyi munkáját leírta: „Egyet ma is őrzök ereklyeképpen. [...] ez volt az egész világi gyönyörűsége. De nemcsak hogy leírta, hanem még illusztrálta is.”10 Ezekből a Jókai édesapja által másolt Csokonai-művekből vélt kettőt azonosítani az 1950-es években Vargha Balázs." (PIM V 1194 és OSZK) „Aztán még olvastam azokat a könyveket, amiket csak leírni volt szabad, de kinyomtatni nem; - írta máskor Jókai — néhányat még most is tartogatok.”12 Jókay József szívesen mesélt gyermekeinek, jól ismerte a népszerű adomákat, szerette a kalandos történeteket. „Az én kedves apám gyermekkoromban sokat mesélgetett nekem. Otőle hallottam ezeket a regéket Csalóka Péterről, Szalonnavárról, a régi inszurgens időkről, melyben maga is részt vett.”13 - írta Jókai. Jellemző, hogy fiát is kedves hőséről, Benyovszky Móricról nevezte el Móricnak. Jókay József könyvtárából nem maradt biztosan azonosítható példány, de valószínű, hogy fia megőrizte a ráhagyott könyveket. A Petíífi-könyvtár című sorozat 1911-ben közölt katalógusában a Vegyes emléktárgyak címszó alatt három tétel utal erre: a „76., 77. Régi könyvek Jókai Mór könyvtárából”, illetve a „82. A szakadárok 1802. Jókai atyjának könyvtárából, Jókai kedvelt olvasmánya.”14 A Mondolat megmaradt példányáról (948. tétel) feltételezhető, hogy' Jókay Józsefé lehetett, ugyanis a Petőfi Ház listája szerint a kézírásos bejegyzés Jókai apjától származik. Mivel a kötet jelenleg lappang, ezért ezt bizonyítani nem tudjuk. A jelenlegi állományban számos 1825, tehát Jókai születése előtt megjelent kiadványt találhatunk, de valószínű, hogy nagy részük már az író saját szerzeménye. Váli Mari szerint Jókai Mór édesanyja, Pulay Mária is szívesen olvasgatott: „Olvasást vett elő, s mellé kötögetett A fiatalkori könyvtár (kötés nélkül sohasem szokott olvasni, s miután az olvasást igen szerette, az egész családot ő szokta ellátni jó, puhán kötött harisnyákkal [,..]”15 Komolyan vette református vallását, a bibliaolvasás gyakorlatát végig megtartotta. Hegedűs Lóránt közlése szerint dédanyjának öregkorára három fő olvasmánya volt: a Biblia, a zsoltárok és Móric fiának regényei.16 A Hegedűs Lóránt és az életrajzírók által később is sokat emlegetett „családi biblia” holléte bizonytalan. Tudjuk, hogy az 1765-ben Utrechtben nyomtatott Károli-féle fordítás belső lapjára Jókay József feljegyezte a fontos családi eseményeket: házasságkötésének, gyermekei születésének és keresztelésének időpontjait. A lap alján Pulay Mária kézírása is szerepelt. A bejegyzések pontos szövegét Hegedűs Lóránt cikkéből, valamint a Vasárnapi Újság hasonmás közléséből ismerhetjük.17 A Biblia az egykorú források szerint a család tulajdonában maradt, de nem szerepelt a hagyatéki listán. Nem hivatalos közlés szerint a kötet jelenleg egy Svájcban élő oldalági rokon tulajdona. A zsoltároskönyvről az utolsó adat szintén a Petőfi-könyvtár katalógusában található a 83. tételnél. Jókai Mór - bár nem követte édesanyja buzgó vallásosságát - gyűjtötte a bibliákat, főleg azokat, amelyek bibliofil értékkel bírtak, a régi és illusztrált példányokat. A gyűjteményt Jókai Róza még megcsodálhatta,18 a jelenlegi állomány azonban csak négy bibliát tartalmaz. Ezek közül unikális példány a janzenista gondolkodású Le Maistre de Saci Újszövetség-fordításának 1713-as, kétkötetes, gazdagon illusztrált kiadása, amelyet Jókai kézjegyével is ellátott (kép 129. 1.). Biztos, hogy megbecsült darabnak számított az író kedvenc illusztrátora, Gustave Dóré gyönyörű metszeteivel díszített, német nyelvű református biblia is (kép 41.1.). A - hagyatékból hiányzó - francia nyelvű kiadást (Tours, 1866) pedig a Fekete gyémántok című regényében meg is említi: „A grófnő bezárkózott hálószobájába, s azután számlálta a lefolyó perceket. Pasziánszjátékhoz fogott, de az egyszer sem jött ld; bizonyosan nem volt figyelme hozzá. Elővette Dóré pompás metszvényekkel kiadott bibliáját (az Approbata szerint), s a metszvényeket nézegette benne; megszámlálta, hány nő-, hány férfialak van e kétszázharminc nagy műlapon.”19 A Doré-féle biblia még további két műben is felbukkan: „Ez is találtatott a Capitano könyvtárában: egy illusztrált biblia, Dóré remek rajzaival. Annak a kezdőlapja alkalmatos lesz matrikulának. Nálunk odahaza is a biblia kez12
