E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
kizárólagosságot biztosított fotográfusa gépének és szemének. Két háború viszontagságai, a család meg- hurcolása, vagyonuk teljes elvesztése ellenére, Székely fiának korai halála után is az életben maradt rokonok mentették a hagyatékot: a törékeny negatívokat s az értékes pozitívokat, amelyek között természetesen Adyé mellett édesanyja, felesége, barátai képe is megtalálható. Kettejük igazi művészi összetartozásának kezdete sikereik évéhez, 1908-hoz köthető: Székely kiállítása ekkor hozta meg az első elismeréseket, a szakma és a közönség egyaránt felfigyelt rá. Ez Ady irodalmi fórumának, a Nyugat folyóirat indulásának éve is. Kölcsönösen „segítettek” egymásnak: a „könyöklős” kép s a vele nagyjából azonos időben készült sorozat, mint azt korábban láttuk, Ady népszerűségét növelte. A költő „úgy nézett szembe a gép lencséjével, mint aki tudja, hogy nem érdemtelen kontár az, akire rábízza magát és kiteregeti mindazt, amit más előtt rejtve rejteget”.90 Ady születő legendája, harcai, arcának képpé válása serkentőleg hatott a fotográfus karrierjének alakulására is; üzleti-művészi sikerei hatására rangos helyen, a Váci utca 18-ban nyithatott műtermet 1910-ben. A Váci utcai kirakatban elhelyezett portré mindkettőjük számára a legjobb reklámnak bizonyult: több visszaemlékező is úgy említi a költővel való első találkozását, hogy a már látott Székely-fényképről ismertek rá: „Ady szép költőfejét jól ismertem Székely Aladár róla készített híres fényképéről. (...) azok a csodálatos, mélybarna szemek azonnal, elbűvöltek, amint a vasúti állomáson beléjük tekintettem” - emlékszik Fóthy János.91 Ignotus pedig Lédát a kirakatban látott fotója alapján utólag azonosította Rómában: „A hölgyről, aki veled volt, csak annyit tudtam, hogy ’nem tudom, nem zavarlak-e benneteket’. Ezért voltam olyan pokolian formális. De továbbmenet egyre tűnődtem, honnan ismerős nekem ez a tüneményes és sajátos profil, míg egyszerre csak eszembe jutott: a Székely Aladár kirakatából, s menten tudtam: ki.”92 A zárkózott, munkáját mindennél előbbre valónak tartó fotográfus megtiszteltetésnek érezte, hogy a nála hét évvel fiatalabb költő közelében lehet, életében nagy segítője volt, és halála után kultuszának ápolásában is tevékeny részt vállalt. Ady 1907 és 1918 között számos alkalommal kereste fel műtermét egyedül vagy feleségével, édesanyjával, szerkesztőtársával, titkárával. Székely sokat készült a felvételek előtt: a „felvételkészítés közben egészen extatikus állapotba került, feszültsége csak a munka elvégzése után csökkent”,93 a modelljéből kihozandó legelőnyösebb mozdulatot, pózt a felvételezés előtt a műterem melletti kis szobájában tükör előtt önmagán próbálta ki. Ady Kosztolányi szerint „küldetésének ismerte a szereplését”,94 így az sem kizárt, maga is próbát tett a tükör előtt, mielőtt a fotográfushoz érkezett. Említésre érdemes, hogy Székely - akárcsak Ady - rendkívül igényesen öltözködött, nem feltétlen 90 Bálint Aladár: Három új Kner-kiadvány. Nyugat 1922. II. 17-18. sz. 1115. 91 Fóthy János: Ady Endre és egy kaposvári diák. EmlAE 1990. IV 540. 92 Ignotus Ady Endrének, Róma 1911. jón. 8. AE Levelezése. 2001. II. 465. 93 Szilágyi Erzsébet: Két év Székely Aladár műtermében 1917-1918. Visszaemlékezés. Gépirat a Magyar Fotográfiai Múzeum Adattárában, Kecskemét. 24
