E. Csorba Csilla: Ady a portrévá lett arc. Ady Endre összes fényképe (Budapest, 2008)
Ady Endre fényképeiről
A KAMERA MÁSIK OLDALÁN: SZÉKELY ALADÁR Azt a temérdek képet, amelyek közül a jelen albumban számos látható, illetve azokat, amelyekről az emlékezés köteteiben szó esik, nagyrészt Székely Aladár fotográfus (1870-1940) készítette. A rendelkezésre álló adatok alapján joggal véljük úgy, hogy Ady - néhány vidéki alkalmi fényképészen kívül - nem látogatott el más fotográfusok műtermébe, csak az éppen számára megfelelő Székely Aladáréba. Kettejük „története” a Székely Aladár, a művészi fényképész című monográfiában olvasható,87 88 így most ennek a szinte páratlan művészbarátságnak csupán vázlatos összefoglalását adjuk. Az a hit, tűz és lendület, amely Adyt űzte, hajtotta a megszokottság, az elmaradottság ellen, az új modern irodalom megteremtése érdekében, pályatársai közül sokakra átragadt; a kor maga is előhívta a művészetek valamennyi területéről az egyet gondoló, egyet akaró, egy irányba tartó tehetségek sorát. Székely Aladár fényképész 1899-ben Orosházáról felköltözve a Mária Terézia tér í-ben, majd 1908-ban a József körút 62-ben nyitott műtermet. Az ambiciózus, művészileg elkötelezett fiatalembert külföldi tanulmányútjai is arról győzték meg, hogy egy modern fényirdát kell működtetnie: bátornak, „merésznek lenni ahhoz, hogy a mohos szabályokat elvesse”, „szakítson a banális sablonokkal, vakmerőén, tudatos egyéni szemmel lásson” és a „valósághoz hű, egyszerű, közvetlen képeket csináljon”. Mesterségén túl tájékozott volt a művészetek dolgában, lejárt Nagybányára festeni, egyre szépülő és modern eszközökkel berendezett műtermében az idősebb és a fiatalabb generáció írói, művészei, zenészei egyaránt megfordultak. Adyt Bródy Sándor vihette a Mária Terézia téri műterembe, amikor a költő fotográfust keresett, aki Léda terhessége idején, szerelmük reménytelinek tűnő pillanatában alkalmas arra, hogy közös fényképet készítsen róla és asszonyáról (lásd a 17. tételt). A pozitív kép elkészültével az üveglemezt összetörették, a két összefonódó szempár, a két fél előnyös tulajdonságait sűrítő felvétel a magyar fotótörténet emble- matikus darabjává vált. E nagyon személyes, bizalmi feladatot adó kezdet után a költő és a fényképész kapcsolata egy életre elmélyült. „Az egyszer eljövendő Ady-képhez becsületes vezetőül - Székely Aladár jóvoltából - egész sorozata maradt meg Ady változó arcának”89 - írta Csinszka Ady halála után. Valóban, szinte páratlan eset, hogy egyetlen művészi fotográfus kísérje végig egy híres személyiség életét, alakítsa és határozza meg imázsát. Több mint negyven különböző Székely-fotó maradt fenn a költőről, aki 87 E. Csorba Csilla: Székely Aladár, a művészi fényképész 1870-1940. Vince Kiadó, Bp., 2003. 88 Székely Aladár: Modern fényképezés. A Fény 1907.1. sz. 10. 89 Csinszka: Portré Adyról. EmlAE 1993. V 192. 23
