Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)
Ostromgyűrűben
Lázár előjön a sírból Mert feltámadni éppolyan nehéz Nemes Nagy Ágnes Lázárnak nem volt éppenséggel könnyű dolga, mikor föltámadt halottaiból a saját életkoránál tíz évvel fiatalabban... Tanuljak újra mindent, mint egy csecsemőd Őszülő fejjel a fiatalság ruganyos lépteit és hebehurgyaságáti Szökjem ki a kórboncnok elől a bádogtepsiből és vegyem készpénznek, amit a zöld lomb hazudik, hogy ez a nyár örökké tart, akár a haladék, melyet testem a csúcstechnikától kapottá Hülyék sportja arról vitatkozni, hogy mi a fontosabb, az élet-e vagy az irodalomé- Az élet egy beépített, kis készülék a kulcscsontom alatti lyukban, félig eszme, félig műanyag... Tedd föl a kérdést, hogy mire megy egymás nélkül elektromosság és képzelet, s láthatod a bottal járó nyomorékot, aki voltam fű helyett az üres levegőt kaszálja egy imádkozó sáska zöld lábaival. A porszívó A szabadtéri színpadon nagy dobpergéssel megkezdődik a Tavaszi Fesztivál, rügyek pattannak a selymes tapintású ágon, és minden rügyben egy-egy miniatűr istenség lakik, aki nagy kortyokban vedeli a nektárt, jól bepiál, s halhatatlannak képzel mindent, ami mozog ... De ez csak az antropomorf piás lázálma. Tegnap nem nyitottam ajtót; valaki dühödten nyomta a csengőt, hiába, a szoba közepén lebetonozva csak kilengeni tudtam, mint egy magasépület. Életünk végkifejletét az univerzum sejteti: egyre vadabbul tágul, és a végén kipukkad, mint egy nagy varangy - jelzőfényeit már korábban szem elől veszítette; ott, ahol valamikor a szupernóvák tündöklő aknája robbant, most csak a vákuum porszívózza a végtelen sötét fekete szőnyegét. 116
