Lator László: Orbán Ottó - Hang-kép-írás 2. (Budapest, 2007)

Ostromgyűrűben

Dal a heverőről és az óceánról

A heverő, hol napjaim nagy részét fekve töltöm, Tengerjáró hajó és munkaasztal.

Verseim szédüléstől szédülésig imbolyogva költőm, Szavakkal zárva fejsebem, mint sebtapasszal.

Lassúdik, ami korábban gyorsan kapcsolt, az agy - A sugallatnak mintha ólomból volna a lába. Lekottázom, hogy csontjaimban mit recseg a fagy,

Es alámerülök a jeges óceánba.

Dal a szélhámos reményről

Operált koponyámhoz mind közelebb robban a gránát, Madarakként röpdösnek a leszakadt végtagok; így törlesztem az életem árát,

Azt, hogy még itt vagyok,

Es ereimben keringhet a hő vér,

Bár előttem egy meredek gleccserfal áll - Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér, Szívhalál és Agyhalál.

117