Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
ját kezű másolások. Tóth Imre3 hagyatékában is vannak saját kezűleg írt rendezőpéldányok, amire nézve kérem Tóth László4 szerkesztő úr megkérdezését. Hogy a rendező komoly daraboknál ezt nem rendszeresen csinálja - legtöbbször az idő hiányán múlik. Én magam azért is szeretem lemásolni a darabot, mert rendszerint könyv nélkül rendezek, s a szöveg pontos megtanulását a leírás nagyon megkönnyíti. Vannak esetek, amikor még az sem elegendő, ha a rendező saját kezűleg lemásolja a teljes szöveget, s erre nézve már most vagyok bátor mellékelni [a] Faust rendezőpéldánya mellé a rendezőpéldány sajátkezű előkészítését, melyben saját kézírásom egész nyomtatott füzetet tenne ki, s több heti kutatás és munka eredménye. Rendezői minőségemet illetőleg súlyos vádként merült fel, hogy 1612 előadáson szerepeltem mint rendező, amivel azt a hazug látszatot óhajtották kelteni, hogy igazgató létemre mint rendező, azért vállaltam annyi rendezői feladatot, mert az, mint külön munka, külön díjazással jár, én tehát ezt a külön hasznot akartam a magam számára elharácsolni. Ezzel szemben szerződésemből nyilvánvaló, hogy igazgatói fizetésemért rendezni is tartozom. Ha tehát tényleg többet rendeztem, mint a színház bármely más rendezője, csakis a munkámat szaporítottam, de a jövedelmemet egy fillérrel sem. Sőt, a vád ellenében, bár nem örömest, de kénytelen vagyok leszögezni azokat az eseteket, amikor a többi rendezővel szemben, hátrányosan, önként lemondottam a nekem járó törvényes illetményekről. 1. Nyolc év óta a Kamaraszínház vasárnap délutáni előadásai után minden rendezőnek törvényesen járó rendezői díjat sohasem vettem fel. 2. A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darab5 példátlan sikere után Móricz Zsigmond a darabot az én színpadi kiformálásom és beállításom szerint akarta a vidéki színpadok előadásai számára megszerezni, s a rendezőpéldányomért 500 vagyis ötszáz pengőt ajánlott fel. Én ez összeg egyik felét rögtön a színház Jászai Mari-alapjának,6 a másik felét a Tóth Im- re-alapnak7 adtam át. 3 Tóth Imre (Pest, 1857. nov. 29.-Leányfalu, 1928. aug. 23.): színész, rendező, színházigazgató. A Nemzeti Színházban 1876-tól ügyelő, majd alrendező, 1893-tól rendező, 1895-től főrendező; 1908-ban az intézmény igazgatója lett. 1916-ban lemondott tisztségéről. 4 Tóth László (Bp„ 1889. dec. 22,-Vác, 1951. szept. 13.): író, újságíró. Tóth Imre fia. 1913-tól a Budapesti Hírlap párizsi levelezőjeként dolgozott, ezt követően számos lap munkatársa. 1922 és 1944 között a Nemzeti Újság felelős szerkesztője. 1949-ben a Mindszenty-perben hetedrangú vádlottként hűtlenség vádjával tízévi fegyházbüntetésre ítélték. 5 Móricz Zsigmond drámáját 1928. december 8-án mutatta be a Nemzeti Színház. Móricz Zsigmond 1928. március 18-án ezt írta naplójába: „Délután Hevesivel beszéltem. A rendezésért 2-300 pengőt akart, s azt majd felajánlja a színészei nyugdíjintézetének. És felajánlott 500 pengőt ezen a címen.” (Móricz Zsigmond naplók 1926-1929. Összegyűjtötte, szerkesztette, valamint a jegyzeteket, az előszót és a mutatókat írta Cséve Anna. Budapest, Nórán, 2012, 369.) 6 Célja: bármi módon bajba jutott (megbetegedett, kórházba került stb.) tagok pillanatnyi és gyors megsegítése. Az alap vagyona a Nemzeti Színház tagjainak önkéntes adományaiból gyűlt össze. Jelentősebb összeget fizetett Jászai Mari, Hevesi Sándor, Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond és Hegedűs Lóránt. 7 Célja: egyrészt az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került tagoknak kisebb összegű, gyors segélyt nyújtani, másrészt jutalmazni azokat a tagokat, akik valamilyen formában a színháznak szolgálatot tettek (pl. beugrás, nem remélt sikeres szereplés). Az alapot Hevesi Sándor igazgató létesítette 1926. április 30-án, Tóth Imrének, a Nemzeti nyugalmazott igazgatójának és örökös tagjának ötvenéves művészi jubileuma alkalmából. 117
