Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Baló Elemér emlékezése pályafutására. [Budapest, 1956]
Ady Endre A halál rokona című versét mondtam el. Felvettek engem is, és még harminc leányt és fiút. Három év múlva már csak heten maradtunk, akik együtt végeztünk.11 Ebből a hétből ma egyedül vagyok a pályán. Harmincán kezdtük el, de egyetlen munkás- vagy parasztszármazású sem akadt közöttünk. Nekem szerencsém volt, mert a keresztlevelemen két predikátum is díszelgett. Ám a középiskolákban még ez a dekórum sem segített. Összesen hét középiskolából csaptak ki. Mindenütt, mint fegyelembontó lázítót, forradalmárkodót csaptak ki. Először a református gimnáziumból. A katonaiskolából - soproni honvéd főreál - azért dobtak ki, mert egy erdélyi román fiúval, Faur Cornéllal együtt olvasgattam A tőkét és a Kommunista kiáltványt. Budapest - Déva - Székelyudvarhely - Kecskemét voltak a következő állomások. 1907-ben ismerkedtem meg Ady Endre verseivel. Ez volt a vesztem. Hamarosan rajongó híve lettem. Sokat szerepeltem önképzőkörökben, és mindenütt Adyt és főleg Adyt propagáltam. Engem megbabonázott, de a középiskolai tanárok, Szabó Dezsőt12 és Balázs Sándort kivéve gyűlölték a költőóriást. VII. osztályos voltam az udvarhelyi reálban, és egy borongós őszi napon bánatomban megvertem a matematikatanárt, aki sértő módon nyilatkozott a költő személyéről. Az ország összes középiskoláiból ki akartak zárni. Szabó Dezső közbelépésével konzílium abeundival (csendes eltávolítás) úsztam meg az esetet. 9 Somló Sándor; Hlavaty Ödön (Kapos, 1859. nov. 19.-Bp., 1916. szept. 2.); színész, rendező, A Színművészeti Akadémián 1878-ban szerzett oklevelet. Pályáját Beödy Balogh Gábor társulatában Győrben kezdte. Vidéki évek után 1893-ban a Nemzeti Színház szerződtette. 1900-tól rendezett is. 1902-1908-ban a Nemzeti Színházat igazgatója. 1907-ben kinevezték a Színművészeti Akadémia főigazgatójának. 10 Újházi Ede (Debrecen, 1841. jan. 28.-Bp., 1915. nov. 14.); színész. Szülei akarata ellenére 1864-1865 fordulóján Szigeti Imre társulatában kezdte pályáját; 1866 telén Fehérváry Antal, 1868-ban Latabár Endre, 1870- ben a Nemzeti Színház szerződtette. 1886-tól drámai és operai tanár volt a Színművészeti Akadémián. 1889- től az Operaházban játékmesterként dolgozott. 1914. januárban nyugdíjba vonult. Minden szerepkörben kamatoztatta gazdag színészi eszköztárát, még operettben és balettben is fellépett. 11 Baló Elemér rosszul emlékezett; tizenöten végeztek 1916-ban. 12 Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. jún. 10.-Bp., 1945. jan. 5.): író, kritikus, publicista. Kolozsvári protestáns kistisztviselő-család fia. A budapesti bölcsészettudományi karon magyar és francia szaktárgyakból tanári diplomát szerzett. 1905-1906-ban egy évet Párizsban töltött. Hazatérése után gimnáziumi tanárként működött: Székesfehérváron (1907-1908), Nagyváradon (1908) és Székelyudvarhelyen (1909-1911). Székelyudvarhelyen Ady lelkes propagátora. Részt vett a tanári bérmozgalmakban. Első novellái a Nyugatban jelentek meg. 1913-ban Sümegre, 1914-ben Ungvárra fegyelmi úton helyezték. 1918-ban Lőcsén volt tanár, innen került a forradalom alatt a fővárosba. Az 1920-as évektől kizárólag írásaiból élt. Szabó Dezső Életeim című kötetében így emlékezett Baló Elemérre: „Messziről és több iskolában gyűlt, inkább keserves tapasztalattal egy diák jött hozzánk, a hetedik osztályba. Baló Elemér volt, a későbbi tehetséges színész, akit azonban, azt hiszem, nem méltányoltak eléggé. Valószínű, hogy sohasem tudta magát jól adminisztrálni. Pedig bizonyos szerepkörben: a terhelt, dekadens, elgurult ember szerepkörében elsőrangú játékot tudott nyújtani. Hát Elemér úr nagy lelki zimankó lett a szelíd tanárok lelkében. Hallatlan őszinteséggel adta tudtukra, hogy nem imponálnak neki. Annak sem mutatta még csírázó zsenge jeleit sem, hogy a tantárgyak és az érdeklődése között bármi kapcsolat is volna. De a rossz Ady-verseket inkább bőven ontotta. Én hamar megláttam, hogy egy lehetetlen idegalkatú fiatalemberrel van dolgom, aki - talán nagyrészt örökölt - bolondságai mögött igen érzékeny, jó és tiszta lélek. Így is kezeltem.” (Szabó Dezső: Életeim. Születéseim, halálaim, feltámadásaim. II. Budapest, Püski, 1996, 833.) 81
