Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december

című memoárjában a menekülés időpontját december 24-re helyezte át, és Muráti Lili is így nyilatkozott később. Csortos igazát alátámasztja az is, hogy Muráti szerepét december közepén Lantos Ica vette át az Andrássy Színházban.

Csortos december 9-től 21-ig - valószínűleg betegsége miatt - nem lépett fel, majd 22- én és 23-án ott olvasható ismét a naplólapok sarkában: „Ne bízz”.14 December 25-én: „Nem játszottunk. Betiltották.”

Az ostromot gyötrelmes körülmények közt az Attila úti ház óvóhelyén vészelte át. Az előtérben, egy kerti székben ült, és nem érintkezett senkivel. Otthonát belövés érte, egészségi állapota végképp megromlott. Csortos Budapest legelegánsabb színésze volt. Több száz pengőt költött havonta jó minőségű szövetekre. A legfinomabb helyeken varratott. Egyszerre legalább egy tucat inget, fehérneműt rendelt, alkalmanként legalább három cipőt csináltatott. Patek órát vásárolt. Most örülhetett, hogy romos lakásából a lelkiismeretes szomszédok négy nadrágot és zakót, egy frakkot, négy keménymellű inget, tizenegy zsebkendőt, egy pique és egy szövetmellényt, valamint tizenhét pár zoknit kimentettek.15 Háztartásából nem maradt más, mint három fazék, két lábas, négy pecsenyés, egy leveses- és egy tésztástál, hat lapostányér, tizenegy kistányér, egy bögre, egy hús- és egy diódaráló és egyéb semmiségek. A Fasor szanatóriumból már nem költözött vissza az Attila úti lakásba. Háztartáskönyvre sem volt szüksége többé.16

14 Theodore Rodet Ne bízz a nőben című vígjátéka Tanár szerepében az Andrássy Színházban.

15 Leltár, amely felvétetett Csortos Gyula úr lakásából 1945. február 1-én kimentett tárgyakról. OSZMI KT 53.156.1

16 Csortos Gyula 1945. augusztus 1-jén hunyt el.

57