Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december
Csortos Gyula háztartáskönyve 1944. november-december November 1. (szerda) 59. Ne bízz17 6.766.(20.000.-) 23,+18 6,Háztartás] vissza: 10,+ 6.772.20,+ 312.50 fell[épti díj]21 2,Bence19 7.084.55.17 Theodor Rodet Ne bízz a nőben című háromfelvonásos kalandos történetének 1944. szeptember 9-én tartották a bemutatóját a Paulay Ede utca 35. szám alatti Andrássy Színházban. A színművet a színház igazgatója, Vaszary János fordította és dolgozta át, az előadást is ő rendezte. A darab célja a felhőtlen szórakoztatás volt. „Háború van... A lelkűnkön ülő feszültséget feloldani, néhány órás önfeledt mulattatással enyhíteni ma fontos hivatása többek közt a színháznak” - kezdi kritikáját Szabó József a Magyar Játékszín című hetilapban. (Ne bízz a nőben, ahogyan azt az Andrássy Színházban tanítják. Magyar Játékszín, 1944/8, 7.) Mindamellett a darab cselekményét túl bárgyúnak ítélte: A főhős, egy milliomos fiú (Somogyvári Rudolf) megszökik családjától, mert nem akarja feleségül venni a neki kiszemelt arát. Bérel egy vadászkastélyt, ahol barátait látja vendégül. Mikor megérkezik atyja, mindannyian azt tettetik, hogy a kastély egy idegszanatórium, ők az ápoltak. Az atya távozik, de felfogad egy magánnyomozót (Muráti Lili), aki végül leleplezi az alakoskodást, a főhős és a magánnyomozó hölgy egymáséi lesznek. A darabban Csortos Gyula egy ideggyógyász professzort alakít, „a tőle megszokott művészettel”. „A harmadik felvonásban telefonhívásra begomolyog a színre Csortos, az elmegyógyintézet igazgató főorvosának fehér köpenyében, mindenkit őrültnek diagnosztizál, hogy utóbb, az általános összeborulásban megállapíthassa, miszerint ő maga az egyetlen őrült, és papírzsákkal a fején, játéktrombitával megfújhassa a légó-elsötétítés előtt öt perccel a takarodót. [...] Csortos Gyula robusztus egyéniségét bámulatra méltó megadással állítja a problémátlan, habkönnyű szórakoztatás szolgálatába.” (Széffedin Sefket bey: Ne bízz a nőben! Az Andrássy Színház idénynyitó vígjátéka. Új Magyarság, 1944. szeptember 10., 8.) Az előadásban Bilicsi Tivadar, Balázs Samu (a Nemzeti Színház tagja mint vendég), Tahy Anna Mária, Makláry János, Simon Marcsa is fellépett. Muráti Lili „tízegynéhány” toalettet viselt a három felvonás során, ami külön békebeli színt kölcsönzött a játéknak. Neogrády Miklós színpadképét szintén figyelemreméltónak ítélte a kritikus. Muráti Lili, amikor számon kérték rajta, hogy habkönnyű bohóságban játszik, így felelt, talán Csortos álláspontját is megfogalmazva: „Itt a mi színházunkban ez alatt a két és fél óra alatt, amíg a színpadon vagyunk, mindenki elfelejti, hogy háború van, hogy talán legközelebbi hozzátartozóink a frontokon érettünk vérez- nek, és hogy talán utoljára hajtjuk le nyugodtan a fejünket otthonunkban. De nemcsak a közönség, mi is elfelejtünk ilyenkor minden bajt, és igazi hivatást szerető lelkesedéssel adjuk mókázó képességünk legjavát a közönségnek.” ([Kollár Endre] K. E.: Muráti Lili a róla szóló kritikákról. Magyar Játékszín, 1944/10, 11.) A színházi előadások ekkor már este fél hatkor kezdődtek, hogy a nézők biztonságban haza is tudjanak jutni. Csortos Gyula naponként feljegyezte, hányadik előadásnál is járnak, így december 1-jén az ötvenkilencedik alkalommal játszotta az ideggyógyász szerepét. 18 Csortos Gyula pluszjellel jelölte háztartáskönyvében azokat a kiadásokat, amelyeket nem tartott érdemesnek részletezni; ezek nagy része taxira költött összeg volt, melyet hó végén összegzett. 19 Csortos Gyula öltöztetője az Andrássy Színházban, aki minden színházi estén két pengő juttatásban részesült. 58
