Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Színész az arcvonalban. Csortos Gyula feljegyzései, 1944. november-december
zeit be. A Nemzeti Színházzal átellenben működő Csillag patikában, esetleg az Apponyi téri gyógyszertárban fecskendőt és insulint cukorbetegségére, szívport a tachycardiájára, melyet ő szívvágtának nevezett. 1944-re mindez már a múlté: néha eladott és vett egy-egy rádiót - egy világvevő létszükséglet volt akkoriban! Hoser Viktor tabáni órásüzletében egy-egy értékes karórát, talán, hogy befektesse pénzét a bizonytalan háborús időkben. A budapesti lakosság „zömének fogalma sem volt arról, amivel egy főváros ostroma jár: sokan jóhiszeműen, gyanútlanul és tétlenül nézték az eseményeket.”12 Csortos Gyula nem tartozott közéjük. Novemberi és decemberi kiadásainak zömét az élelmiszer-beszerzések tették ki. A főváros ellátásában már novemberben zavarok keletkeztek, hiába vezették be bizonyos élelmiszerekre a jegyrendszert, „egyes árucikkeket csak rapszodikusan lehetett kapni, a friss hús ritkaságnak számított.”13 A háztartáskönyv bejegyzései azt mutatják, hogy Csortosnak nem kellett szűkölködnie. Friss hússal, szalonnával, sonkával magánzók látták el, de 1944. december első napjaiban még citromot is vásárolt a közeli fűszeresnél! A füstölt húsáruk mennyisége és a nagybevásárlások helyszínén, a Ferenciek terén működő KÉM csemegeüzletben elköltött összegek azt engedik feltételezni, hogy Csortos tudatosan készült a szűk napokra. Közben édesanyjának és a neki szívességet tevő Muráti Lilinek nehezen beszerezhető ételkülönlegességet is ajándékozott. De nemcsak nekik. Ezekben a hónapokban egyre gyakrabban olvashatjuk egy-egy tételnél zsidó barátja, pályatársa nevét: elvált felesége is zsidó származású volt, őt havi 300 pengővel támogatta. Z. Molnár László, Justh Gyula színészt, Fehér Lili színésznőt kisebb-nagyobb összegekkel segítette. A hatvanegy éves Csortos Gyula 1944-ben már csak két bemutatót vállalt. Bár 1937 óta a Nemzeti Színház örökös tagja, utoljára 1940 júliusában szerepelt ott premieren. 1943 őszétől a Vaszary János vezette Andrássy Színházban játszott. 1944. szeptember 9-én a francia Theodor Rodet Ne bízz a nőben című színművével kezdték a szezont. Csortos neve mellett Muráti Lili, Somogyvári Rudolf, Bilicsi Tivadar, Simon Marcsa, Tahy Anna Mária, Balázs Samu, Makláry János szerepelt a színlapon. Csortos színházra vonatkozó információkat szűkkeblűén jegyzett fel, de az a pár tőmondat, mely a számoszlopok alatt található, új megvilágításba helyezi a már kialakult teóriákat. A magyar színháztörténetben a nyilas uralom időszakát jórészt másodlagos forrásokból ismerjük. A szélsőjobboldali színészek elleni vádakat például egy, a már felszabadult Debrecenben kiadott röplap hírei alapozták meg évtizedeken keresztül. Csortos feljegyzéseiből rekonstruálhatjuk, hogy a színészek az utolsó pillanatig játszottak, s a válságos pillanatban a mindaddig hűvösen jegyzetelgető, egyéniségét titkoló színész kifakadt: „Ma hajnalban szöktek meg Vaszaryékü! Alávaló hazaárulók!” (1944. december 10.) Vaszary János színigazgató (érdekes módon az ő neve egyszer sem szerepel a feljegyzésekben!) és felesége, Muráti Lili távozása talán összefüggésben állt azzal a ténnyel, hogy ezen a napon döntött úgy Szálasi Ferenc, hogy letesz arról, hogy Budapestet nyílt várossá nyilvánítsák, így egyértelművé vált, hogy az ostrom elkerülhetetlen. Vaszary János - talán nem véletlenül - Zörgetik az ajtót 12 Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. 3. kiad. Budapest, Corvina Kiadó, 1998, 215. 13 Ungváry Krisztián, i. m„ 223. 56
