Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - „... nem volt az egész légvár”. Erdélyi írók és a Vígszínház, 1937
Erdélybe. „Az a tíz nap, amit Pesten kellett töltsék, csak kínos robot volt, és annál is rosszabb: bosszúságok, haragok, csalódások, keserűségek nagy-nagy dombja. Testben-lélekben összetörve érkeztem haza, sőt - menekültem haza. Szégyenlem leírni, de így volt: örvendettem és megnyugodtam, amikor a határon átléptem.”21 A Vígszínház - mivel az előadás a várt anyagi sikert sem hozta meg - csupán húsz estén keresztül játszotta a Budai Nagy Antalt. Február elején már arról cikkeztek a lapok, hogy az erdélyi ciklus további előadásait - Bánffy drámáját kivéve - nem rendezi meg a színház. „A Vígszínház csalódott saját közönsége teherbírásában, amikor súlyos nemzeti témával lepte meg. Annyira megritkultak a színházban a széksorok, hogy a Vígszínház sürgősen műsorra tűzte a fennen hirdetett erdélyi ciklus folytatása helyett Bús Fekete kipróbált színpadi mester darabját, a Jánost.”22 Az erdélyi írók közössége azonban nem látta ilyen sötéten a Budai Nagy Antal sorsát. A tizenkettedik helikoni találkozó tárgysorozatba vette az erdélyi dráma és színház kérdését. Kádár Imre 1937. szeptember 10-én megtartott előadásában levonta a tanulságokat: „A ciklus első darabja, Kós Károly Budai Nagy Antalz hatalmas sikerrel került színre, a tervbe vett másik három darab azonban még nem volt teljesen színpadkész, az írók pedig késtek az átdolgozással, ezért a ciklus folytatása őszre tolódott ki. Látva az erdélyi darabok nagy sajtó- és közönségsikerét, természetesen a többi színház is érdeklődni kezdett a kész vagy készülőben levő erdélyi darabok iránt. így pl. a Nemzeti Színház lekötötte Nyirő József nemrég befejezett drámáját, s már műsorára is tűzte. [...] Budapest váratlan és feszült érdeklődést mutat az erdélyi darabok iránt, s ezt ki kellene használni.”23 A Vígszínházban is bíztak még az erdélyi drámaciklus folytatásában, melyet a Révaival kötött szerződés szerint 1937. év végéig kellett megvalósítani. Az augusztus 29-i napilapok közölték Roboz Imre vezérigazgató nyilatkozatát a Víg- és a Pesti Színház következő évadának műsortervéről: „A két színház műsortervezete elsősorban magyar darabokra támaszkodik. Megírásuk sorrendjében, de egyelőre meg nem határozott időben kerülnek színre a következő színdarabok, amelyek bemutatóját szerződés biztosítja: Bánffy Miklós gróf Alvilág című színműve, Bókay János vígjátéka [...], Kakassy Endre színműve [...], Tamási Áron színműve [...].”24 Az Alvilág azonban sohasem készült el, az érte fizetett ezer pengőt 1941 januárjában követeli majd vissza a színház a Révaitól - eredménytelenül. Kakassy Endre A vörös kör című drámájával szeptemberben újra foglalkozott a dramaturgia: Harsányi Zsolt 1936. novemberben megfogalmazott bírálatához képest - a darab nem reprezentálja az erdélyi szellemet. „A bonyolítás tele van naiv mesterkéltségű fordulatokkal, [...] az alakok pedig rikítóan bemázolt bádogfigurák. [...] végeredményben csak tehetséges iskolai dolgozat - jóval 21 Kós Károly levele Áprily Lajosnak. [Sztána, 1937. február] Közli: Kós Károly levelezése. Szerkesztette: Sas Péter. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2003, 345. 22 Abbahagyják a Vígszínházban az erdélyi ciklust? Új Magyarság, 1937. február 2. 23 Az előadás szövegét közli: Marosi Ildikó. A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924-1944). II, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1980,169. A Jézusfaragó ember bemutatójára 1937. október 1-jén került sor Nemzeti Színházban, Németh Antal rendezésében. 24 Esti Kurír, 1937. augusztus 29. 489
