Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - „... nem volt az egész légvár”. Erdélyi írók és a Vígszínház, 1937
Miklós gróf új színdarabját” játsszák. Ez a ciklus csak a kezdet, „az előadássorozatot folytatják, több kiváló erdélyi író fog a második sorozatban szerepelni, így Nyirő József is.”4 Sem A vörös kör, sem Bánffy drámája, az Alvilág nem jelent meg nyomtatásban. Kakassy drámája biztosan elkészült, hiszen dicséretben részesült az Erdélyi Helikon drámapályázatán, ahol a bírálóbizottság nemzetközi politikai kalandordrámaként jellemezte. Az Alvilágtól maga Bánffy sem szívesen nyilatkozott, az erdélyi ciklust hirdető vígszínházi műsorfüzetből csak annyi tudható meg, hogy darabja témáját Erdélyi történet című nagy regényciklusából vette. Egy másik fennmaradt dokumentum a darab szerzői jogáról intézkedik: az 1936. december 6-án kelt nyilatkozat szerint Bánffy gróf a darab „teljes, korlátlan és kimerítő szerzői jogát minden nyelven és országban leendő színpadi és minden más előadásra is, például televízió stb.-re vonatkozólag” az Erdélyi Szépmíves Céhre ruházza.5 A szárnyát bontogató színházi ügynökség Bánffy összes színművére igényt formálhatott, hiszen a szerződés 16. pontjában a szerző azonos feltételek mellett a már elkészült és a később megírandó darabok előadási jogát is a Céhre ruházza. Bár a szerződés előlegre vonatkozó pontja kitöltetlen maradt, mindenképpen érvényesnek kell tekintenünk, hiszen szerepel rajta Bánffy, valamint Kós Károlynak mint a Céh igazgatójának cégszerű aláírása. Az erdélyi drámaciklust beharangozó tudósítások kiemelik, „a Vígszínház elhatározása nem hirtelen ötlet eredménye. Hunyady Sándor már régebben felhívta Jób Dániel és Ro- boz Imre figyelmét a megújhodott szellemű erdélyi irodalmi életre. Az Erdélyi Helikon és a kolozsvári Magyar Színház drámapályázatának nagy sikere aztán megadta a végső indítást az együttműködés megvalósítására.”6 Emellett erőteljesen hangsúlyozzák, „hogy ez a megállapodás nemcsak a Vígszínház szerzőgárdájának egészséges felfrissülését fogja jelenteni, hanem rendkívüli módon előbbre fogja vinni a magyar drámaírás ügyét is.”7 Másrészt a Nemzeti Színház új vezetése ellen szerveződő konzervatív oppozíció élére álló Bánffy Miklósnak határozott törekvése volt, hogy Németh Antalnak ellensúlyt teremtsen a Vígszínház támogatásával. Nem véletlen tehát, hogy nem a Nemzeti Színházat, hanem a főváros legjelentősebb magánszínházát szemelte ki az erdélyi drámák bemutatkozására. A Vígszínház, mely a műsorpolitikáját ért támadásokat kívánta ily módon semlegesíteni, szívesen fogadta a kezdeményezést. Tény, hogy a Vígszínház már jó ideje gondolkodhatott repertoárja megújításán. Tamási Áron „legközelebbi darabját” már május 28-án lekötötték,8 ugyanekkor érdeklődtek az Erdélyi Helikon áprilisi számában drámarészleteket közlő Kós Károlynál a Budai Nagy Antal szövegkönyve iránt, és felvették a kapcsolatot Bánffy Miklóssal is.91936. június 3-án kelt, Jób Dánielnek címzett válaszában Kós készségesen megígérte a dráma postázását, előre köszön4 Erdélyi ciklus a Vígszínházban. Budapesti Hírlap, 1936. november 10. 5 Bánffy Miklós és az Erdélyi Szépmíves Céh szerződése az Alvilág című darab szerzői jogainak átruházásáról. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára C/6 1/3. 6 Gróf Bánffy Miklós főrendezősége alatt erdélyi ciklust rendez a Vígszínház. Az Est, 1936. november 10. 7 A Vígszínház bemutatja az erdélyi drámairodalom legkiválóbb alkotásait. Esti Kurír, 1936. november 10. 8 Lásd a Vígszínház jogdíjakat nyilvántartó könyve, 863. szám alatt. OSZK SZT Irattár 374, kötetes iratok. 9 Bánffy Miklós és Kós Károly címét Kádár Imre írja meg Jób Dánielnek Kolozsváron, 1936. május 27-én kelt levelében. OSZK SZT Irattár 374, kronológia. 486
