Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Műsorpolitika, dramaturgia - „... nem volt az egész légvár”. Erdélyi írók és a Vígszínház, 1937
ve a színházi szakember észrevételeit. „Engem nem is annyira a drámaírás, mint inkább a színház érdekel” - fejti ki. „Abból a szempontból, hogy szeretném, ha itt Erdélyben nekünk komolyabb, hasznosabb, kulturáltabb, magyarabb és a maga lábán járni tudó és akaró színházunk volna a mai, tipikusan vidéki színházunk helyett. S ahogy szépirodalmunkat sikerült a semmiből kiépítenünk egy kis munkával, hittel és következetes szervező erővel, úgy lehet és kell drámaírásunkat, színházunkat és színészeinket is kitermelnünk a magunkéból, és felnevelnünk önállóvá és függetlenné - még Pesttől is. Ebbe az erdélyi színházi újjáélesztésbe szeretnék belekontárkodni egy cseppet, de a mesterségi részéből el kellene ehhez lesnem egyet-mást.”10 A levélváltás, melyet kötetünk Színházi műhelymunka című fejezetében, & Budai Nagy Antal bemutatójával és az erdélyi drámaciklussal összefüggő dokumentumokkal együtt teszünk közzé, ezzel nem szakadt meg drámaíró és igazgató között.11 Kós Károly végül csak október 10-én küldte a kinyomtatott drámaszöveget,12 a november 30-i levélben már a szöveg dramaturgiai munkálatairól is szó esett, illetve nyugtázta Jób megbízását a díszlettervek elkészítésére. Mivel nincs színházi gyakorlata, a saját vázlatait átengedte Bánffy Miklósnak, aki vállalta azok színpadtechnikához való igazítását. Ugyanígy jártak el a jelmezek tervezésében is. Bár már a szcenírozásig jutottak az előkészületek, a darabot hivatalosan még nem kötötte le a Vígszínház, sőt, időközben a Nemzeti Színház is érdeklődött iránta.13 Ennek meglebeg- tetése a könyvkiadás terén már kellő tapasztalatot szerző Kosnak utolsó ütőkártyája lehetett annak érdekében, hogy a szerződést minél előbb írásba foglalják. Igaz, a magyar színházi hagyományok szerint egy ilyen történelmi drámának a Nemzeti Színház színpadán a helye, Németh Antal igazgató tett is lépéseket megszerzésére. A darab előadási joga hivatalosan december 19-én került a Vígszínházhoz, ugyanaznap, mint Bánffy Miklós Alvilág című drámájáé. Mindkettőt ezer pengő előleg mellett, nyolc százalékos jutalékkal engedte át a Révai. A színre hozatal kikötött ideje 1937. december 31. volt. A Vígszínház a szerzők két további darabjára opciót kötött ki. Kakassy Endre A vörös kör című színművét 1937. február 16-án vásárolta meg a Vígszínház az Erdélyi Szépmíves Céh magyarországi képviselőjétől ötszáz pengő előleg és nyolc százalékos jutalék mellett. Bár a darab már készen volt, hiszen dicséretben részesült a kolozsvári színház drámapályázatán, a Vígszínház dramaturgiája nem volt teljes mértékben elégedett, és változtatásokat javasolt. Az átdolgozott szöveget 1937. május 31-ig kellett Ka- kassynak benyújtani, mindamellett a Vígszínház további két darabjára opciót kötött ki.14 1936. december utolsó napjaira véglegessé vált a Budai Nagy Antal szereposztása, bár Kós még tett egy erőtlen kísérletet, hogy a női főszerepet a már befutott Dajka Margit helyett az erdélyi Ignácz Rózsa kapja.15 (A címszerepet Greguss Zoltán, a főbb szerepeket Somlay 10 Kós Károly levele Jób Dánielnek. Sztána, 1936. június 3. OSZMIKT 2002.5.1 11 Csupán Kós Károly leveleiről van tudomásunk, ezeket az OSZMI Kézirattára őrzi. (2002.5.1-7 ltsz.) 12 Kós Károly: Budai Nagy Antal. Színjáték. [Kolozsvár], Erdélyi Szépmíves Céh, 1936. 13 Kós Károly levele Lantos Kálmánnak, a Révai Irodalmi Intézet Rt. igazgatójának. Sztána, 1936. november 16. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára C/6. 14 Lásd a Vígszínház jogdíjakat nyilvántartó könyve 879., 880. és 882. számú bejegyzését! OSZK SZT Irattár 374, kötetes iratok. 15 Kós Károly levele Jób Dánielnek. Sztána, 1937. január 1. OSZMI KT 2002.5.6. 487
