Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
A színházak adminisztrációja - Márkus László szerződése a Nemzeti Színház vezetésére. Budapest, 1933. június 14.
Felkérem Igazgató urat, szíveskedjék az idemellékelt rendeletmásolat aláírása által kijelenteni, hogy jelen szerződéses megbízatást elvállalja, és az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek ismeri el. Budapest, 1933. évi június hó 14-én Hóman [Bálint] OSZM1KT 55.1557.1 A Nemzeti Színház történetének különös korszakát idézi ez a szerződés. Márkus László Hevesi Sándor menesztése után ideiglenesen, megbízatással dolgozott a Nemzeti Színház igazgatójaként. Az 1932-1933-as évad végén, a következő szezon költségvetésének megtárgyalása és elfogadása után fogalmazták meg igazgatói szerződését, melyet - ahogyan erről az 1933. június 18-án kiadott Budapesti Hírlap tudósított — Márkus László elfogadott, s egyúttal műsortervet hirdetett. Néhány nappal később, Az Est 1933. június 26-án megjelent száma közölte először a meglepő hírt, hogy Márkus László lemondott igazgatói állásáról, és Hóman Bálint kultuszminiszter a lemondást azonnal el is fogadta. Márkus László Az Est híradásából tudta meg, hogy már nem igazgatója a Nemzeti Színháznak. Az Est egyúttal azt is megírta, hogy Hóman Bálint a Nemzeti Színház igazgatójává Voinovich Gézát akarja kinevezni, aki ezt a kinevezést a múltban már több ízben elhárította magától. A Budapesti Hírlap 1933. június 28-án így kommentálta az eseményt: „A hír annál váratlanabbul hangzik, mert hiszen csak pár nappal ezelőtt írta alá [Márkus László] hosszas tárgyalások után szerződését, amely három évre kötötte őt a színház igazgatói székéhez. A sokáig húzódó költségvetési tárgyalások után a Nemzeti Színház tagjaival, szerzőivel késői időre kitolódott tárgyalások megkezdése közben adta be lemondását [...]. Lemondásának oka művészeti meggyőződésében rejlik, amelyet nem tudott összhangba hozni az időközben felmerülő, kényszerű költségcsökkentésekkel.” Valószínű, hogy - noha a hírek szerint Márkust Lászlót tartották a legrátermettebbnek - nem az avantgárd törekvéseket is támogató művészt, hanem konzervatív szemléletű szakembert akartak ebbe a pozícióba. így esett a választás Voinovich Gézára, akinek neve Márkus lemondásának hírére azonnal szóba került. „Voinovich ma még nem adott végleges választ, mert előbb tájékozódni kíván, de a tárgyalás kedvező mederben halad, s az előjelek szerint az új igazgató kinevezése pár nap kérdése” - írta idézett számában a Budapesti Hírlap. Márkus László váratlan döntését röviden és diplomatikusan indokolta meg: „Újabban, a nyilván megváltozott helyzet következtében olyan rendelkezések végrehajtására kaptam utasítást, amelyek miatt meggyőződésem szerint nem tudtam volna munkámat a tervezett művészi és anyagi eredmények reményében folytatni. Nem maradt számomra más hátra, mint beadni lemondásomat. Ennél több mondanivalóm nincs, és minden más, a számba adott nyilatkozat nem tőlem származó.” (Budapesti Hírlap, 1933. június 28.) 457
