Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Lapok Faragó Ödön játékkönyvéből, 1923. január-1924. augusztus és 1938. január-1943
15. A gazdag lány Színigazgatói koncesszióm elvéve. Utód: Földes Dezső55 Május 1. Tragikus eltávozásom - búcsú a társulattól56 7. BUDAPEST. Családi bajom! Irén! Hiábavaló küzdelmek.57 55 Bár Faragó Ödön koncessziója nem járt le, a minisztérium kiírta a pályázatot az 1923-1924-es évadra. Polgár Károly, volt pozsonyi színigazgató, Iván Sándor és Kolos Ernő színházi titkárok, Bohum, rózsahegyi író, Földes Dezső színész-rendező, valamint Faragó versenyzett a koncesszióért. Faragó és Polgár rendelkezett megfelelő tapasztalattal és színházi felszereléssel (díszletek, jelmezek, szövegkönyvek stb.), de a minisztérium a politikai pártokhoz fűződő kapcsolataik miatt nem kívánta játszási engedélyhez juttatni őket. Faragó Ödönt a Prágai Magyar Hírlapban megjelent cikke az ellenzékhez kötődő személynek láttatta, sőt irredentizmussal is megvádolták, míg Polgár keresztényszocialista kötődése volt nyilvánvaló. így az április 13-án megszületett döntés szerint a független Földes Dezső vehette át a kassai—pozsonyi színi kerületet. Földes Dezső (Szekszárd, 1886. febr. 25.-Bp., 1945. jún. 10.): színész, rendező, színigazgató. 1906-ban kezdte pályáját Pozsonyban, aztán főként vidéki társulatokban lépett fel. Részt vett az első világháborúban, majd a Tanácsköztársaság idején Budapesten a színészszakszervezet munkájában. 1919-től Csehszlovákiában működött színészként és rendezőként. Földes kinevezését kezdettől fogva kétkedve fogadta a közvélemény. Kedves, bohém színésznek, ügyes rendezőnek tartották, de megkérdőjelezték vezetői rátermettségét, hiányolták a mögötte álló tőkét, furcsállták, hogy díszlettár, jelmeztár, színházi szövegpéldányok nélkül színházat tud működtetni. (A magyar színtársulat új koncessziója. Kassai Napló, 1923. április 13. 4.) Földes Dezső már április 13-án, a koncesszió birtokában leutazott Rimaszombatba, hogy a Faragó-társulat egyes tagjainak szerződést kínáljon. Buday Ilonka és Kolbay Ildikó elfogadta az ajánlatot, és az is hamar kiderült, hogy a siker szempontjából oly döntő bonviván szerepkörre és a rendezői feladatokra Galetta Ferencet, a pozsonyi társulat tagját nyerte meg. (A színházügyben döntött a miniszter. Kassai Napló, 1923. április 15., 3.) Az a hír is fölröppent, hogy Beregi Oszkár főrendezőként csatlakozik a társulathoz, sőt a nyitó előadásban is föllép - végül ez nem bizonyult igaznak. (A magyar színház koncessziója. Kassai Napló, 1923. április 17., 2.) Földes a színi évadot május 16-án kezdhette meg Pozsonyban. Faragó Ödön játékkönyvéből úgy tűnhet, mintha színtársulata a koncesszió elvesztésével az előadásokat is beszüntette volna. A sajtótudósításokból azonban kiderül, hogy április végéig folyamatosan játszottak, majd a Hamburgi menyasszony, A velencei kalmár és A tolonc című előadásokkal búcsúztak a gömöri közönségtől, míg Tornaalján és Rimaszombatban nagyszabású művészestélyt rendeztek. „Búcsúzásom a színtársulattól szinte tragikusnak mondható” - emlékezik Faragó fájón. „Magam egy fillér nélkül állottam. Színészeim saját költségükön vittek be Kassára, mert minden pénzemet tagjaim között osztottam szét.” (Faragó Ödön: írások és emlékek. Uzhorod, Lám Elemér Rt, 1933, 202.) Faragó már idézett kötetében bukását az ellene hatalmas méretekben megnyilvánuló intrikával magyarázta, mely nemcsak a magyar, hanem a szlovák sajtóban is megjelent. „Odáig jutott tehát a dolog, hogy a minisztérium komoly elemei a sok kilincseléstől, beadványoktól, újságcikkektől, melyeket ellenem fabrikáltak, any- nyira megdöbbentek, hogy a magyar színészet, amely eddig kezemben biztos alapon nyugodott, kellemetlen üggyé lett Bratislavában. így lassan átragadt a közönségre is a rágalmak bacilusa, és teljesen megfertőzte a levegőt, úgyhogy családi életemet sem kímélte meg.” (Faragó, i. m., 140-141.) 56 A Tátra Hotel színházzá előléptetett nagyterme zsúfolásig megtelt erre az estére, mely forró hangulatban zajlott: A toloncbsn, egyik legkiválóbb szerepében, az öreg Mravcsák maszkjában búcsúzott a sok csalódáson és szenvedésen átvergődött Faragó Ödön Rimaszombattól s talán az egész szlovenszkói magyarságtól. 354
