Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Egy kisebbségi színigazgató a magyar színészet országútján - Faragó Ödön
elhelyezkedhessem Budapesten, - harmincöt évig tartó színigazgatói, főrendezői és színészi működésem után” - nyilatkozta hazaérkezte után a Pesti Napló riporterének.8 A Horváth Árpád vezette Országos Színészegyesület 1937. márciusban egyik alelnöké- nek választotta meg. Horváth Árpád, aki a debreceni Csokonai Színház igazgatója volt ekkor, az 1937-1938-as évadra főrendezőnek szerződtette, de hamar kiderült, hogy Faragó nem tud azonosulni Horváth művészi elképzeléseivel, így szeptemberben felmondott. 1938. novemberben az első bécsi döntés értelmében visszacsatolták Felvidéket. A kassai társulatot ekkor Sereghy Andor vezette, aki - Faragó megítélése szerint - lojális volt a csehszlovák hatóságokhoz, de a megváltozott politikai környezetben magyarabb lett a magyarnál, még a Turul Szövetségbe is belépett. „Amikor a dicsőséges Horthy-bevonulás után mint Hóman helyettese Kassára ment vitéz Haász Aladár, és audenciát adott a kultusztárca ügyeiben, a kassaiak a színház vezetése kérdésében tiltakoztak Sereghy ellen, megkérdi, kit óhajtanak. Erre egyhangúlag Faragó Ödönt jelölték meg. Mire a Méltóságos Úr kijelentette: »Nem lehet.« Persze szörnyű bűnöm volt: zsidó származás, szociálista, szabadkőmíves!” — láttatja e történelmi napokat saját szemszögéből Faragó.9 Majd így folytatja: „Mint az ámokfutó rohantam Kassára. Milyen csalódás és letörtség fogadott ott engem! Különösen a társadalom keresztény rétegében. A régi kedves arcok eltűntek! [...] Az újak, a törtetők elfordultak, vagy igen éreztették keresztény felsőbbsé- güket. Visszaszaladtam Pestre.”10 Hamar bele kellett törődnie, hogy zsidó származása miatt nincs esélye arra, hogy ismét a Kassai Nemzeti Színház élére kerüljön, sőt a Színművészeti- és Filmművészeti Kamara azt sem engedélyezte számára, hogy koncessziót kapjon a kárpátaljai színi kerületben. Kénytelen volt elfogadni azt a megoldást, hogy a színtársulatot névleg Iván Sándor vezesse, neve pedig csak színészként szerepeljen a színlapokon. „Megszerveztem egy jó középrendű színtársulatot, és mondhatom, hogy nevemnek tisztességes híre könnyen átsegített az akadályokon. Az anyagi elindulás tőkéjéről is magam gondoskodtam. Iván csak január elejére kötelezte el magát az ő tőkéjének átadására. Becsületes szándékáról meg voltam győződve. [...] Mégis cserben hagyta ígéretét. [...] De ez az idő, amelyet ennek a munkának az élén töltöttem: Rozsnyó, Rimaszombat, Léva, Munkács, Szolyva, Beregszász, Nagyszőlős, Huszt városaiban, - legsötétebb lapja színészi pályámnak.”11 Faragó Ödön 1940 júniusában tért vissza Budapestre. „A zsidótörvény gyűlölködő szelleme megfosztott minden működési lehetőségtől. A tanúsítvány szerint nem számítok zsidónak, de a színészkamara szerint igen” - írta elkeseredetten a játékkönyvbe. Dr. Fleischmann Gyula, a Felvidéki Minisztérium jó szándékú tisztviselője segítette elő mentesítési irata elnyerését.12 Kénytelen volt nyomorúságos nyugdíjából megélni, mely néha kiegészült a Magyar Szent Kereszt Egyesületben és a Budapesti Mozart Egyesületben való 8 Faragó Ödön visszaérkezett Budapestre. Pesti Napló, 1936. december 15. 9 Faragó Ödön: visszaemlékezése. 1. Gépirat. 68. OSZK SZT Irattár 48/1 10 Faragó Ödön, uo. 11 Faragó Ödön, i.m., 69b. 12 Faragó Ödön, u.o. 342
