Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Egy kisebbségi színigazgató a magyar színészet országútján - Faragó Ödön

én, most múlt esztendeje, Kassára jöttem, s aztán a magyar évad megkezdődött: a színházat Faragó igazgatta, előadásai jók voltak, s a közönség eljárt beléjük” — kezdte a Kassai Napló számára írt helyzetértékelését Ignotus 1924. január végén. „Még irodalmi kísérletekre is telt, fiatal kassai magyar költők darabjainak előadására. Jóleső színház volt, az emberek szerettek bele járni, - nem tüntetésből, mert ugyanazon réteg magyar közönség volt, mely a csehszlovák operai előadásokat is szeretettel hallgatta, s hálásan megtöltötte. Vagyis semmi politikai vagy kultúrérdek nem látta kárát, hogy a magyar szerette és frekventálta a maga színházát.”4 A krízisből kivezető úton a társulatot előbb egy öttagú konzorcium vezette, majd Földes Dezső koncessziójának lejártával Faragó Ödön kapott játszási engedélyt, 1924. június 14-étől 1926 októberéig kapva megbízatást. A társulat június 14-étől Losoncon szerepelt, majd Léván, Komáromban és Érsekújváron, Rimaszombaton, Rozsnyón voltak kénytelenek játszani, hiszen a kultúrpolitika ismét szűkítette mozgásterüket: a kassai évad beosztását gyökeresen megváltoztatta. Faragó végül feladva a szélmalomharccá váló küzdelmet a beszűkülő lehetőségekkel, az egyre súlyosabbá váló tőkehiánnyal, 1926 őszén a Szegedi Városi Színház igazgatására cserélte fel a szlovenszkói vándorbotot. „Szegeden semmi sem sikerült. Eljöttem onnan. Budapesten az Andrássy úti Színház szerződtetett főrendezőnek. De innen is minden gondolatom Csehszlovákia felé vonzott” - írta egy kiadatlan visszaemlékezésében.5

Faragó Budapesten nem találta a helyét - 1930-ban öngyilkossági kísérletéről adtak hírt az újságok.6 Sok mindennel próbálkozott: a Komikusok Kabaréjában, az Üj Színházban, a Belvárosi Színházban, a Magyar Színházban, az Andrássy Színházban és az Erzsébetvárosi Színházban jutott rendezői és színészi feladatokhoz. Közben színházalapításba kezdett: 1934 augusztusában Új Magyar Színpad néven népi játékokat, népi ének- és táncjeleneteket, szcenírozott népballadákat, valamint Erdély, a Felvidék és a Délvidék íróit és zeneszerzőit szerepeltető színházat kívánt nyitni az Akácfa utca 4. szám alatti mozihelyiségben. Szabó Pál Macska az asztalon című énekes és népies mesejátékához Bartók Béla komponált volna zenét.7

Közben 1932-től 1934-ig Földes Dezső, 1936-ban Iván Sándor társulatával Csehszlovákiában játszott. Iván Sándorral 1936. szeptembertől az 1936-1937-es szezon végéig szerződött mint rendező és színész, de alig kezdődött el az évad, novemberben megvonták tőle a játszási engedélyt. „Először Szlovenszkóból tiltottak ki, azután Ruszinszkóból, pedig Ruszinszkó kormányzója, Rosy Pál eleinte teljesen mellém állt, és hallani sem akart arról, hogy megvonják tőlem a működési engedélyt. Ebben a pillanatban tehát újra Budapesten vagyok, aminek egyetlen oka az, hogy Szlovenszkóban és Ruszinszkóban jó színházat akartam csinálni, és jó színházat csináltam is. A színházak estéről estére megteltek közönséggel, amely megértő szeretettel fogadott és hangosan ünnepelt. Az én becsületes munkámat és a közönség ünneplését nem jó szemmel nézték azok, akik ki akartak nyomni a helyemről. Ami sikerült is. A csehszlovák hatóságok végül áttettek a határon. Itt vagyok, és arra igyekszem, hogy ismét

4 Ignotus: A kassai magyar színház dolgához. Kassai Napló, 1924. január 31. 1.

5 Faragó Ödön: A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet huszonöt éves története 1918 elejétől a szovjet felszabadítási harcokig. Gépirat, [1945 után], 85. OSZK SZT Irattár 47

6 Luminállal megmérgezte magát Faragó Ödön volt színigazgató. Pesti Napló, 1930. szeptember 16. 14.

7 Bartók Béla zenéje az Új Magyar Színpadon. Budapesti Hírlap, 1934. szeptember 20.10.

341