Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Janovics Jenő feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak, 1919. szeptember 30.—október 2.
Poruţiu prefektus úr halkan, zavartan, a szavakat keresve, szinte mentegetőzve közölte, hogy a mai naptól ebben a színházban nem szabad többé magyar előadásokat tartani, mert a nagyszebeni kormányzótanács átveszi az épületet, és román színházat fog belőle csinálni. Nem fejezhette be szavait, mert a sorok közül hirtelen előreugrott egy fekete gyerekember, a szolid, különben a légynek sem vétő, rendszerint flegmatikus Berky Jóska.31 Egy pillanatnyi riadt, halálos csönd követte ezt a mozdulatot, mindenki azt hitte, hogy inzultálni akarja a román kiküldötteket, de nem ez történt. A fiú valami nagyszerű, valami megmagyarázhatatlan sugallattól hajtva, lépésnyi távolságban megállóit a prefektus előtt, farkasszemet nézve vele rázendített a szent magyar imádságra, és a második taktustól már a színpadon lévő száz meg száz magyar ember énekelte lélekből feltörő áhítattal, hogy „Isten, áldd meg a magyart!” A két román úr lehorgasztott fejjel húzódott az oldalajtó felé, és eltűnt észrevétlenül. A magyar imádság pedig fenségesen szárnyalt, biztatón és vigasztalón, zúgott és harsogott, a lelkek kitárultak, s a magyar kezek által emelt falak minden pórusa magába szívta a hangokat, hogy majdan, amikor nyomasztó álom után, előbb vagy később ezeken a deszkákon újra fel fog harsanni a magyar himnikus imádság, a falakból törjenek elő, és szabadon szárnyaljanak azoknak áldást kérő hangjai is, akik ma fohászkodva búcsúztak innen. Az imádság elszállott. Nyomasztó csönd és várakozás. Éreztem, hogy itt háromszáz magyar ember tőlem vár vigasztalást, reménynyújtást, útbaigazítást. Tudtam, hogy valami rendelkezést várnak, mitévők legyenek. De az idegeim e percben felmondták a szolgálatot. Képtelen voltam gondolataimat koncentrálni. Groteszk, a helyzethez semmiképpen nem illő mondat szakadt fel belőlem:- Én most elmegyek a Zajzon kertbe kuglizni. Holnap reggel kilenckor legyen mindenki a színkör színpadán, ott majd megbeszéljük, mit csinálhatunk. Színészeim arcán egy kis megrökönyödést láttam, valami csalódásfélét, hiszen ők ebben a percben szép és nagy szavakat vártak tőlem, biztatást, irányjelzést. Egymásra néztek, talán azt hitték, hogy a sok izgalom elvette az eszemet, megbolondultam. Azt tudták, hogy soha semmiféle sportot nem űztem, kugligolyó pedig sohasem volt a kezemben. Mit akarok én most ezzel a kuglizással? a társulat tagja. 1930-tól 1932-ig vándortársulatot vezetett. A második világháború után, 1945-1957 között a marosvásárhelyi Székely Színházban adminisztratív munkakörben dolgozott. 30 Bretán Miklós; Bretan, Nicolae (Naszód, 1887. márc. 25.-Kolozsvár, 1968. dec. 4.): operaénekes, rendező, zeneszerző. Polgár Károly 1912-ben szerződtette pozsonyi társulatába. Operák és operettek mellett prózai színdarabokban is fellépett. 1917-től 1922-ig a Kolozsvári Nemzeti Színházban játszott, majd a kolozsvári Román Opera tagja lett. 1944-1945-ben a kolozsvári Városi Színház román tagozatának igazgatója. Rendületlenül ápolta Erdély háromnyelvű kultúráját. Zeneszerzéssel is foglalkozott. A kolozsvári magyar társulat is színre vitte Esthajnalcsillag és a Gólem lázadása című műveit. 31 Berky József (Vác, 1881. júl. 6.-Bp., 1953. szept. 25.): színész, operaénekes. Pályáját 1909-ben kezdte; vidéken játszott. 1919-1924 között volt a kolozsvári társulat tagja. 1926-ban a Renaissance Színházban, majd a Terézkörúti Színpadon, a Fővárosi Operettszínházban, a Belvárosi Színházban, a Royal Színházban, 1939- 1940-ben a Dunaparti Színpadon, 1944-ben a Madách Színházban, 1945-1950-ben a Művész Színházban, 1948-ban a Madách Színházban, 1949-1951 között az Úttörő Színházban lépett fel. 334
