Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színházi törekvések az utódállamok területén - Janovics Jenő feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak, 1919. szeptember 30.—október 2.
Azonban a kormányzótanács e szerződésemben foglalt jogaim respektálására nem is gondolt, mert tényként megállapítom, hogy máris kinevezett a drámai műfaj művészi vezetésére igazgatót, Zaharia Barsan22 úr; valamint az operai műfaj vezetésére is külön igazgatót Pavel Constantin23 úr személyében. A szerződésszegés ebből is világos, és egyúttal bizonyítja az eskütételre való fölhívás formai voltát is, amelynek célja egészen nyilvánvaló. Egyébként is természetes, hogy én mást, mint magyar színházat vezetni nem tudok, és szerződésem értelmében nem is vagyok köteles. Utalok végül arra, hogy a budapesti Magyar Nemzeti Operaháznál és a budapesti Nemzeti Színháznál, szóval az összes magyar államosított színházaknál követett jogszokás szerint, amely a magyar jog fenntartása folytán itt is teljes érvényben van, a művészeti vezető nem államhivatalnok, hanem szerződő fél, aki hivatalos esküt egyáltalán nem tesz. Minden ezzel ellenkező követelés szintén szerződésszegés, amely ellen jogaim megóvása érdekében kénytelen vagyok tiltakozni, és kártérítési igényeimet e címen is fenntartani. Egyebekben utalok azon átiratom tartalmára, melyet a kormányzótanács művészeti osztályának 5088/1919 G számú átiratára ily értelemben közvetlenül intéztem a művészeti osztályhoz. Dr. Poruţiu Bálint prefektus úr erre a következőket jelenti ki: Minthogy a hűségeskü letételét dr. Janovics igazgató úr megtagadta, kötelezőleg felszólítom, hogy a színház épületét berendezéseivel, díszleteivel, ruhatárával és egyéb összes felszereléseivel együtt leltár mellett adja át; illetve a leltári átvételre szerződés szerinti likvidálás megejtése céljából nevezze meg megbízottait, akik a kormányzótanácsnak már igazolt Pavel Constantin meghatalmazottjával ezen munkálatokat azonnal megkezdhessék. Dr. Janovics Jenő e felhívásra a következőkben válaszol: A színház átvétele ellen a már kifejtett okokból óvást emelek. Minthogy azonban a tényleges átvételt a kormányzótanács rendelete és a hatóság kényszerítő közbelépése folytán nincs módomban megakadályozni, ezért tiltakozásom fenntartása mellett az átadás foganatosításával megbízom Németh János és Körösi Endre színházi gazdákat. Egyben felhívom az átvevő bizottság figyelmét arra, hogy a színház épületében levő felszerelés nagy részben az én sajátom. Hogy mi a kincstáré, annak pontos jegyzékét az összes leltárkönyvekkel együtt 1919. évi május hó 14-én elvitték tőlem, és a polgármesteri hivatalban helyezték el. A leltárakban fel nem vett, s így az én egyéni tulajdonomat képező díszleteket, bútorokat, ruhákat, kellékeket, anyagokat, könyveket, darabokat és egyéb felszerelési 22 Bârsan, Zaharia (Barcaszentpéter, 1878. jan. ll.-Kolozsvár, 1948. dec. 13.): román drámaíró, színész, rendező. Az 1919. december elsején megnyílt kolozsvári Román Nemzeti Színház alapítója és első igazgatója. Bukarestben 1901-ben színészi diplomát szerzett, majd az egyetemen filozófiát hallgatott. 1919-1927 között a kolozsvári Román Nemzeti Színház rendezője, 1931-1936 között és 1945-ben tiszteletbeli igazgatója volt. 23 Constantin, Pavel; Papp C. László (Borgóbeszterce, 1884. május 21,-Nagyszeben, 1945. május 9.): román operaénekes, színházigazgató. Jogot végzett, de a zene iránti szenvedélye egész életében megmaradt. Édesanyja halála után otthagyta hivatalát, és Kolozsváron, majd Bécsben énekelni tanult. Verdi Aidájában Radames szerepében mutatkozott be 1913-ban Pozsonyban. 1912-1914 között a budapesti Operaház tagja. 1916-ban a kolozsvári társulathoz került. Az 1919-ben megalapított kolozsvári opera igazgatója egészen 1934-ig. Ekkor Bukarestben a Román Opera vezetője lett. 331
