Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Színházi törekvések az utódállamok területén - Janovics Jenő feljegyzései a Kolozsvári Nemzeti Színház utolsó magyar előadásáról, a színház átadásáról a román hatóságnak, 1919. szeptember 30.—október 2.

- Az ajtó előtt négy katonám áll. Kívánja, hogy velük vitessem le önt, vagy elég ez a jelképes erőszak is?- Én nem komédiázni akarok - válaszoltam -, hanem a magyar színészek évszázados jussát akarom kötelességszerűleg [sic!] megóvni. Az erőszak ellen semmit se tehetek. Kérem, vegyük fel a jegyzőkönyvet!

Az ezredes erre eltávozott, és a kivonult katonaságot is elparancsolta a térről. Amikor a színpadon várakozók ezt hírül vették, új reménység szállotta meg őket. Azt hitték, hogy a katonáság elvonulása azt jelenti, hogy egyelőre legalább lemondanak a színház átvételéről. Szegények, hogy tévedtek!

Az irodában a jegyzőkönyv hamarosan elkészült. Szó szerint:

„Jegyzőkönyv. Felvétetett Kolozsvárott 1919. év október hó 1-jén a Nemzeti Színház épületében, ennek átvétele tárgyában, alulírottak jelenlétében:

Megjelenik dr. Poruţiu Bálint, Kolozsvár város prefektusa, dr. Pop Julián primár kíséretében, és ismerteti megjelenésének célját az alábbiakban:

Én, a nagyszebeni román kormányzótanács nevében jelenek meg dr. Janovics Jenő színházigazgató úrhoz, és az adott utasítás értelmében a következőket közlöm:

Minthogy a kormányzótanácsnak 5088/1919 G számú és szeptember hó 16-án kelt rendelkezése szerint a Kolozsvári Nemzeti Színház épülete az állam saját és közvetlen adminisztrációjába ment át, ugyancsak a kormányzótanács f[olyó] évi szeptember hó 25-én kelt ad. Nr. 5088/1919 G számú rendelete alapján 1919. év október hó 1-jével további intézkedésig a kolozsvári Nemzeti Színház épületében mindennemű előadást megszüntetek.

Egyben felhívom dr. Janovics Jenő igazgató urat, hogy a hűségesküt tegye le, mely esetben az 1913. évi március 11-én a Színügyi Választmánnyal Kolozsvárt kötött, és a volt magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter által 38688/913 sz[ám] alatt jóváhagyott szerződés 22. pontja21 értelmében meghatározandó évi fizetés mellett a színház művészi vezetői állása részére biztosíttatik. Amennyiben a hűségeskü letételét megtagadná, úgy az említett szerződés

22. pontjában biztosított jogától elállottnak fog tekintetni.

Dr. Janovics Jenő erre a következő nyilatkozatot teszi:

Az előadások tartásának megszüntetése ellenkezik az 1913. március hó 11-én kötött szerződésem valódi értelmével, ennélfogva ezen tény ellen - miután ez szerződésem jogellenes megszegését jelenti - tiltakozom, és ebből eredő teljes károm megtérítéséhez jogomat fenntartom.

Ami a hűségeskü kérdését illeti, arra nézve előadom a következőket:

A szerződés 22. pontjában államosítás esetére részemre biztosított művészi vezetés magában foglalja az összes tagok megválasztásának és szerződtetésének jogát és kötelességét.

21 Az említett szerződés 1921. szeptember 30-ig engedte át a Kolozsvári Nemzeti Színház kezelését és igazgatását Janovics Jenőnek. A szerződés 22. pontja pedig így szólt: „Amennyiben a kolozsvári orsz[ágos] Nemzeti Színházat a vallás- és közoktatásügyi m[agyar] kirjályi] miniszter úrnak 17.685/1913. sz[ámú] leirata szerint a m[agyar] kirjályi] kormány e szerződés tartama alatt teljesen állami kezelésbe óhajtaná venni, vállalkozó-igazgató a bérletről minden további kártérítés igénye nélkül tartozik lemondani, s a kormány által meghatározandó évi fizetés ellenében csupán művészeti vezetőjévé válik a színháznak.” A szerződést gróf Eszterházy Kálmán főispán, a színügyi választmány elnöke kötötte Janovics Jenővel. (Janovics Jenő kéziratai. III. Színházszervezéssel kapcsolatos iratok. Erdélyi Múzeum Egyesület Kézirattára, Kolozsvár.)

330