Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Színház és társadalom - Békássy István vallomása pályájáról. Leányfalu, 1990. október 18.
Díszletfestő volt, aki soha nem köszönt senkinek, és mi sem köszöntünk neki. Később kiderült, udvariasságból nem akart senkit sem zavarni. Egy szép este bejött hozzánk az öltözőbe, és mutatott nekünk egy albumot - a díszletterveit. Dekoratőr szeretne lenni - mondta. Én ezt az albumot megmutattam Lóránth Vilmosnak,38 az Operettszínház rendezőjének. Erre ő megbízta Gyarmathyt a következő előadás díszleteinek elkészítésével. A házi főpróbára bejött Sebestyén Géza, a legendás igazgató, aki már csak a háttérből irányított: hivatalosan az öccse, Sebestyén Dezső vezette a színházat. Megkezdődött volna a főpróba, de Sebestyén Géza elkiáltotta magát: Álljunk csak meg, hiszen itt nincs rendes díszlet! Mire Lóránth Vilmos kijött a színpadra, és azt mondta: Nincs még rendes díszlet, mert nincs még bevilágítva. Sebestyén Géza nem hagyta abba a kiabálást: Borzalmas az egész, és ebből csak botrány lehet. Minden fekete, minden sötét! Mire hívták Gyarmathyt, aki így védekezett: Kérem, én még nem tudtam bevilágítani, még nem volt elég idő. Sebestyén tovább ordított: Azonnal értesítsék Vogel Ericet39 vagy Pán Jóskát,40 rögtön díszletekre van szükség, mert ez egy tehetségtelen szörnyűség! Ennek az lett a következménye, hogy Gyarmathy majdnem sírva fakadt, és elszaladt. Amikor a nyilvánosabb házi főpróbára került a sor, ahol már négy-öt újságíró is jelen volt, Sebestyén Géza mindenkihez odament személyesen, és elnézést kért, hogy a díszletek még nincsenek egészen készen. S a nyilvános főpróba előtt is ugyanezt tette. Ám amikor fölment a függöny, körülbelül öt percig tapsolt a közönség, mielőtt a színészek képesek voltak az első mondatot elmondani. A bevilágított díszlet ugyanis fantasztikusan csillogó, szép és szokatlanul jó stílusú lett. Ezzel kezdődött Gyarmathy Miklós pályafutása.41 38 Lóránth Vilmos (Bécs, 1889. júl. 20.-Sydney, 1972 után): színész, rendező. A Színművészeti Akadémián 1911-ben szerzett oklevelet. 1911-1914-ben a pécsi társulatban játszott mint bonviván és társalgási színész. Egy ideig a Nemzeti Színház ügyelőjeként dolgozott. Először Miskolcon és Budán rendezett 1909-ben. 1921- ben a Fővárosi Nyári Színház rendezője, 1924-től a Városi Színház főrendezője volt. 1930-1933-ban a Fővárosi Operettszínházban működött, 1933-ban az Andrássy úti Színházban is rendezett. 1935-1941 között a Magyar Színház, 1945-1946-ban a Népvarieté tagja. 1946-1947-ben a Royal Revü Kabaré, 1947-1948-ban a Medgyaszay Színház főrendezője. 1949-ben Ausztráliában telepedett le. 39 Vogel Eric (Bp., 1907. jún. 22,-Szolnok, 1996. okt. 17.): díszlet- és jelmeztervező, festőművész, grafikus. Fényes Adolf és Hermann Lipót tanítványa. 1925-ben Bécsben, az Iparművészeti Főiskolán (Wiener Kunstgewerbeschule) belsőépítészetet tanult. 1927-ben hazatért; a Fővárosi Operettszínház, a Fővárosi Művész Színház és a Magyar Színház, 1930-tól a Király Színház és a Városi Színház, a Royal Revü Varieté, a Moulin Rouge és a Parisienne Grill előadásaihoz készített díszleteket és jelmezeket. Rajzai és karikatúrái a Színházi Élet című hetilapban jelentek meg. 1939 után, a zsidótörvények miatt nem kapott szerződést. 1942-ben behívták munkaszolgálatra; csak 1944-ben sikerült megszöknie. 1945-től Bukarestben dolgozott. 1948 után ismét a hazai színházi élet meghatározó tervezője volt. 40 Pán József (Bp., 1900-Bp., 1956. márc. 18.): díszlettervező. Berlinben iparművészeti főiskolai tanulmányokat folytatott. Festőművésznek indult, majd az 1920-as évek első felében a Belvárosi Színházban dolgozott. Később más társulatoktól is kapott megbízást. Az 1920-as évek derekán Bécsbe szerződött. 1928-ban visszatért Budapestre, s ettől kezdve elsősorban a filmgyártásban dolgozott. 41 Az említett előadás Fényes Szabolcs Manolíta című operettjének bemutatója volt 1932. szeptember 24-én. A kritikák kiemelték, hogy a siker nagy részese egy fiatal díszlettervező, Gyarmathy Miklós, aki különleges, értékes művészettel oldotta meg a Manolita színpadát, amelyhez hasonlót még keveset láttak. 29
