Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

A vidéki színjátszás a két világháború között

terére, amely a színre kerülő újdonságokat hirdette, és a darabokban előforduló slágereket sugározta. Hirdetések felvételét azonban a polgármester szigorúan megtiltotta.

Ebben a szellemi és gazdasági környezetben csak kevés igazgató tudott hosszabb ideig talpon maradni, s még kevesebben voltak azok, akik színvonalas előadásokkal felhívták magukra a figyelmet. Horváth Árpád debreceni missziója éppen úgy csak néhány évig tartott, mint dr. Székely György pécsi igazgatása.

A vidéki színészetben — ha egyáltalán lehetett még fokozni — mély válsághoz vezetett a zsidó színházigazgatók, a szegedi Sziklai Jenő, a miskolci Sebestyén Géza és a pécsi Fodor Oszkár működésének megtiltása. Ezt követően nemcsak a tőkét nem sikerült oly könnyedén előteremteni, de a színészek nagy részét is leparancsolták a színpadról, s a vidéki zsidó polgárok sem támogatták bérletvásárlással a vállalkozókat.

Az első majd a második bécsi döntés nyomán néhány nagyvárosban: például Kassán és Kolozsvárott ismét magyar társulat játszhatott. Ez azonban csak kis mértékben enyhítette a munkanélküliséget, s a vidéki színészet nyomorúságos helyzetében egészen az 1949-es államosításig döntő változás nem történt.

282