Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Intézménytörténet - „A háború alatt nem lehetett választani. Az ember vagy nád volt vagy baloldali...” Beszélgetés Károlyi Istvánnal, a Madách Színház egykori igazgatójával. Budapest, 1995. május 26.

Károlyi István: Nem tudta senki, hogy mi lesz belőle. Vajon csak pillanatnyi bolondság ez a részemről, s hat hónap múlva megunom az egészet, s nem beszélünk többet róla... Nem voltak ellene. Ez főleg pénz kérdése volt akkoriban. A pénz azonban nem játszott szerepet, mert nagy vagyonom volt, amelyből gond nélkül fenntarthattam egy színházat is. Gajdó Tamás: 1940. november 29-én Móricz-darabbal nyitottak... Károlyi István: Móricz Zsigmond Kismadár című drámáját névjegynek szántuk. Min­denki tudta, hogy a darab „nem fog menni”. Én azonban nem nyithattam operettel színházat. Móricz neve volt a biztosíték arra, hogy kulturális vállalkozáshoz adtam a Károlyi nevet. Egyebet a darabválasztás nem jelentett. Gajdó Tamás: Vissza tud emlékezni arra, hogy Móricz részt vett-e a próbákon? Károlyi István: Sajnos én ebben az időszakban katonai szolgálatot is teljesítettem. Elkö­vettem ugyanis azt a bolondságot, hogy 1938-ban önként jelentkeztem, hogy hamar megsza­baduljak a katonáskodástól. Ám a háború kitörése miatt 1944-ig állandóan behívtak - míg korosztályom tagjai például egyetemi felvétellel halasztást kaptak. Ezért nem emlékszem a színháznyitást megelőző hetekre. Az első évad rosszul sikerült. Bérbe adtuk a színházat a Nemzetinek. 1940. december 25-től 1941. április 21-ig Bókay János Négy asszonyt szeretek című komédiáját játszották Bajor Gizi, Uray Tivadar és Csortos Gyula főszereplésével. Majd operettel próbálkoztunk - de nem nagy sikerrel. Ekkor Zilahy Lajos,6 családunk jó barátja, azt tanácsolta, legyen Pünkösti Andor7 az igazgató. Ettől kezdve Pünkösti szelleme határozta meg a színházat. Mindent tőle tanultam. Ültem a próbákon, figyeltem, hogyan bontja ki a darabot, hogyan ad instrukciókat. Néztem és hallgattam. Gajdó Tamás: Műsorpolitikája révén a Madách Színház baloldali színháznak minősült... Károlyi István: Ezekben az években nem lehetett nyíltan rendszerellenes darabot íratni. De nem is volt erre szükség. Bemutattuk a Hamletet8 Várkonyi Zoltánnal a címszerepben. Várkonyi a monológokban úgy hangsúlyozta a mondatokat, hogy a közönség azonnal megér­tette, hogy a kortársak közül kire vonatkoznak Shakespeare gondolatai. Az emberek feszül­ten várták ezeket a sorokat, s beletapsoltak az előadásba. Mivel a közvélemény úgy könyvelte el színházunkat mint baloldali, kommunista intézményt - így az emberek még abban is kétértelműséget éreztek, amiben nem volt. Gajdó Tamás: Ön is úgy gondolja, hogy a Madách Színház baloldali, kommunista szín­ház volt? 6 Zilahy Lajos (Nagyszalonta, 1891. márc. 27.-Újvidék, 1974. dec. 1.): író, újságíró. Színműveit 1923-1943 között a Nemzeti Színház és a vezető budapesti magánszínházak mutatták be. A második világháború előtt és 1945 után is közéleti tevékenységet folytatott. A német megszállás után a Károlyi család bújtatta. 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Drámáiban elsősorban a középosztály megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetével foglalkozott, a reformok szükségességét hangoztatta, később pedig a szellemi ellenál­lást támogatta. Paraszti és polgári témájú műveivel is sikeres volt. Kitüntették Corvin-koszorúval (1930) és Corvin-lánccal (1944). 7 Pünkösti Andor (Kassa, 1892. okt. 31.-Bp., 1944. júl. 12.): színikritikus, rendező, színházigazgató. A Ma­dách Színházat 1941—1944 között vezette. Bővebben lásd a 91. oldalon! 8 William Shakespeare tragédiáját 1943. szeptember 17-én vitte színre a Madách Színház Pünkösti Andor rendezésében. 269

Next

/
Oldalképek
Tartalom