Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Intézménytörténet - Németh Antal továbbítja a Nemzeti Színház tagjainak a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét. Budapest, 1940. július 5.

val. Föltétlenül érezniük kell, hogy szolgálatuk éppen olyan szolgálat, mint a más frontokon dolgozó magyaroké. Nem lenne tehát indokolt úgy gondolkozniok, hogy a mai nehéz válság nyomását éppen csak a Nemzeti Színház tagjai ne érezzék. Az ilyen időkben az állami szín­házak tagjaitól is inkább még több áldozatot lehet követelni. Ha a haza érdeke úgy kívánja, még a jólétnek és megszokott életszínvonalnak jelentős részét is át kell engedni a honvédelem mindenek fölötti fontosságú szükségleteire. Ha ezt egyelőre nem is kívánjuk tőlük, annyit joggal el lehet várni, amennyit a haza többi polgáraitól is megkövetelünk. Átmenetileg érjük be szerényebb életszínvonallal, és vállaljunk több gondot, ha az idők még nehezebbre fordulnak. A Nemzeti Színház tagjainak nem sza­bad elfelejteniük azt, hogy ma milliók bujdosnak hazátlanul, hogy milliók hoztak hősiesen olyan áldozatokat, amikre alig volt példa a történelemben. Gondoljanak hősiesen nélkülöző magyar testvéreikre, a magyar milliókra, akik alázatosan viselik az élet fokozódó nehézsé­geit, és akik mégis letesznek a haza oltárára egypár nehezen nélkülözhető fillért akkor, hogy abból egy puskával több jusson a határokon álló honvédeknek. Mindenkinek hálával kell gondolnia arra, hogy a magyar földet még ma is békésen szántja az eke, és az isteni gond­viselés megengedte még nekünk, hogy ép otthonokban várhassuk egyelőre a háborús vihar végét. Mindenkinek hálát kell adnia Istennek, hogy ennyink is van, és ezért igazán csekély ár az a belátás, hogy valóban nem ez az esztendő az, amikor valaki mindenáron arra igyekez­zék, hogy az ország helyzetétől függetlenül próbálja biztosítani igényeit. Ez a kor a gond és kötelezettség kora! Ha valaha, úgy most kell mindenkinek éreznie a magyar közösségben ezt a nagy elkötelezettséget. Most az ország életszükségletei a legfontosabbak, és amit az ország adni tud, azzal meg kell elégedni! A Nemzeti Színház tagjainak nemcsak a színpadon, de az életben is példát kell mutatni a haza iránti megértésről, amint elődeik is tették. Az ország mindig becéző szeretettel vette körül a Nemzeti Színházat, ezt a szeretetet nem szabad eljátszani oly módon, hogy tagjai közül egyesek közönyt árulnak el az ország helyzetével szemben, és nem akarnak az áldoza­tokban részt venni. Felkérem Igazgató urat, hogy mindezt szíveskedjék megfelelő formában a tagok tudomá­sára juttatni, és hangsúlyozni azt, hogy az ország többet áldoz az állami színházakra, mint amennyit anyagi ereje megengedne. Szíveskedjék velük megértetni, hogy az állam ezen a téren további áldozatokat vállalni jelenleg nem tud. így a kivételes kérelmek teljesítésére egy­általán nincs mód. Szíveskedjék komoly intő szóval felszólítani a tagokat, hogy a mai időkben elégedjenek meg munkájuk mostani mértékű honorálásával, és feszítsék meg minden erejü­ket, hogy a Nemzeti Színházat megtarthassuk az Isten segítségével majd elérkező jobb időre, amikor mindenki, aki arra érdemes, többet fog kapni a nemzet első színházától, amiért a válságban hűségesen kitartottak. Amit ma közülük bármelyikük is megtakarít, azt a magyar határok biztonságának, a magyar hazának, a magyar jövőnek takarítja meg. Bizonyosra veszem, hogy a Nemzeti Színház minden egyes tagja át fogja érezni a most elmondottak igazságát. Budapest, 1940. július hó 5-én. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom