Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)

Intézménytörténet - A Nemzeti Színház a második világháborúban

Szentebb volt ez az út, teljesebb volt a célkitűzés. Küldetésben járt a Nemzeti Színház. Voltak ugyan virtuózai, de ezek tíz napra feltétel nélkül a nemzet napszámosaivá lettek, az önálló magyar kultúra, az önálló magyar művészet és a különbözőségében is európai színvonalon álló, magyar színházkultúra nyilvánvaló és meggyőző bizonyítékaivá.”9

Bár az ország első színházaként jellemzett közösség egységes, tökéletes nemzeti intézményként jelent meg, mely elismerte a klasszikus német kultúra értékeit, s kivette részét az ország érdekeit szolgáló nemzetközi kulturális kapcsolatok építésében, az igazgató nem kötelezhette tagjait arra, hogy magánemberként egyetértsenek a hatalom minden intézkedésével. Márpedig a kulturális kormányzatnak és a jobboldali sajtónak az volt a véleménye, hogy a Nemzeti Színház tagjának kötelessége a példaadás, a politikai elvek elfogadása és ideológiai tanok terjesztése. Ezzel szemben a Nemzeti Színház néhány művésze részt vett a legálisan működő Szociáldemokrata Párt támogatásával szervezett szavalóesteken, a német megszállás után pedig bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba.

9 Székely György: A Nemzeti Színház vendégjátéka Németországban, 1941. május 18-28. In: Nemzeti Színház, 1941. Budapest, Nemzeti Színház, 1942, 235.

237