Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - „Harsányi Zsolt belép a Vígszínház igazgatóságába...” Roboz Imre és Harsányi Zsolt levelezése, 1938-1941
Harsányi Zsolt levele Roboz Imrének Budapest, 1941. november 26. Nagyságos Roboz Imre úrnak Budapest V., Pozsonyi út 38. Kedves Barátom! Kényes kérdésben fordulok Hozzád,1 és éppen ezért teljes őszinteséggel. Miután eredménytelenül szólítottam fel hivatalosan a Magyar Vígszínház Rt.-t arra, hogy a színház épületében lévő telephelyét tegye át máshova, és az e célra fenntartott irodaszobát bocsássa rendelkezésemre, illetve a Vígszínház Bérlő Rt. rendelkezésére, az Értelmi1 A Vígszínház ellen az „átállítás” után sem szüneteltek a támadások. Hozzájárult ehhez a Pódium Kabaré helyzete, mely azt kérvényezte, hogy a Pesti Színházban tarthassa előadásait. A szélsőjobboldal azonban nehezen emésztette meg, hogy ezt a kabarét még mindig zsidók vezetik. A Vígszínház vezetőségét, mely a Pódiumnak kamaraszínházában játszóhelyet biztosít, azzal vádolták, hogy ellenszegül a Színművészeti Kamara rendelkezéseinek. Emellett Bókay Jánosnak magyarázkodnia kellett dr. Kultsár István kormánybiztosnak, hogy miért tartózkodik Roboz Imre a Vígszínházban: „Megnyugtatásodra közlöm, hogy Roboz Imre hivatali szobáját még e hónap elején, amikor a vállalatból kilépett, átadta Harsányi Zsoltnak. De az adott esetben nem az ő személyéről van szó, hanem az általa képviselt háztulajdonos Magyar Vígszínház Részvénytársaságról. A társaság telephelye negyvenöt éve a színház épületében van, itt is tartja igazgatósági üléseit és közgyűléseit.” (Az 1941. szeptember 18-án kelt levél másolata Harsányi Zsolt dokumentumai között megtalálható - OSZMIKT 2018.5.1). Bókay erről így tájékoztatta a távol lévő Harsányi Zsoltot: „A kormánybiztosság, I<[ult- sár] Pista viszont Imre bejárását kifogásolja egyre agresszívebben. Én persze mindent elmondok Imrének, és azon vagyok, hogy rávegyem a bejárások megszüntetésére. Eddig sikertelenül. Félek, hogy ebből is kirobban valami, mert a látszat ellenünk szól. Ne írj, kérlek, erről Imrének, nehogy az a látszata legyen a dolognak, hogy panaszkodom rá (Isten őrizz, tudod, mennyire szeretem), de erről is közöld velem álláspontodat.” (Bókay János levele Harsányi Zsoltnak, 1941. szeptember 23. OSZK SZT Irattár 374, kronológia) Harsányi válasza nem sokat késett, s rávilágít a különösen kiélezett helyzetre: „Imre ragaszkodását a helyiséghez nem tartom helyesnek. Ez az első lépése, amellyel nem értek egyet. Meg kellene gondolnia, hogy ezzel részint magára hárítja kínos tőkerazziák lehetőségeit, részint pedig mi kettőnket kompromittál. Mindezt persze nagyon kényes és kellemeden közölni vele. Hogy mire spekulál, azt látom: Kiss Ferenc bukására és az egész »átállítás« csődjére. Ezt szívósan ki akarja várni. Nem is lehetetlen, hogy igaza lesz. De akkorra mi már rég elkönyveltettünk, mint zsidóbújtatók.” (Harsányi Zsolt levele Bókay Jánosnak, 1941. szeptember 25. OSZK SZT Irattár 374, kronológia) 205
