Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
nak, aki lexikonban lepocskondiázta a magyar Petőfi Sándort,20 és így a magyar nemzetet is. (Zsindely Ferenc:21 Százhetvenötször ment!) Nem az üzleti szempont fontos ebben a tekintetben. Ha arról van szó, hogy magyar- gyalázó emberek üzletet csináljanak, akkor azt mondom, ne a Nemzeti Színház segítse őket hozzá. (Úgy van! - Bal felől.) De ha ez csak kivételes eset volna, tesztelt] Zsindely képviselő úr, akkor az ember talán át tudna siklani felette. Előadták azonban a szintén magyargyalázó Bernhard Shaw-nak Hős és katona című darabját,22 amelyben azt mondotta Hevesi mint fordító és színre hozó a színpadon, hogy: „minden katonatiszt hülye’’, úgyhogy a honvédelmi minisztérium legerőteljesebb nyomására kellett ezt a darabot a műsorról levenni. Az ember azonban nem tudja Hevesi Sándor igazgató úrnál, hogy valójában a Nemzeti Színház igazgatója-e vagy Bernhard Shaw ügynöke,23 mert amikor tiltakozott Shaw színrehozatala ellen a megfelelő hatóság, rövidesen újra megpróbálta becsempészni a műsorba Shaw darabját, és az 1932. április 9-én kiadott műsorban a Candidat már ismét műsorra tűzte. A legelítélendőbb pedig végül az - és ezzel felszólamlásomnak ezt a részét most befejezem -, hogy a kormányzó úr neve napján előadatta a Czillei és a Hunyadiak című darabot,24 amelynek tendenciája olyan kínos benyomást keltett, hogy azóta ezt a szokásos díszelőadást nem a Nemzeti Színházban, hanem az Operaházban tartják meg. A tendenciát nem akarom itt még röviden sem ismertetni, de ezt, ha a kormányzó úr őfőméltósága gentleman felfogása folytán önmaga nem tette szóvá, az illetékes tényezőknek illett volna észrevenniök, és a konzekvenciákat levonniok. Mivel időm lejárt, felszólalásomnak második részét majd az állami színházak címénél fogom elmondani. (Ulain Ferenc: Éljen a rendszer!) [•••] Magyar fordítása: „A lelkem Istene a szabadság!” - kiáltotta Petőfi Sándor (1823-1849), Magyarország legnagyobb költője, aki a magyarság minden előnyével rendelkezett. Egyszerre volt szenvedélyes, érzéki, naiv és okos, holott származására nézve nem is volt magyar. Ereiben szlovén [sic!] vér folyt. Élete gigantikus ponyvaregény. 1848-ban belép a forradalmi hadseregbe és a csatamezőn veszti életét. A magyarok és németek egyaránt gyászolják. A két nagy német nemzeti költőnek, Schillernek és Heinének sokat köszönhet Petőfi költészete, anélkül hogy epigonjuk lett volna.” 21 Zsindely Ferenc (Kisvárda, 1891. dec. 25.- Bp., 1963. ápr. 26.): jogász, író, politikus. Jogi diplomát szerzett. 1918-ban főispáni titkár és Komárom vármegye tiszteletbeli főjegyzője. 1921-től pénzügyminisztériumi titkár. 1931-től 1944-ig Komárom város kormánypárti országgyűlési képviselője. 22 A darabot Horváth Árpád rendezte, a bemutatóra a Nemzeti Színház Kamaraszínházában 1926. október 14- én került sor. Már a bemutatót meg akarta zavarni a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyet) és az Ébredő Magyarok Egyesülete, de a rendőrség elejét vette a rendzavarásnak. A darab az Üj Nemzedék szerint „együgyű antimilitarista gyalázkodás”, a Magyarság pedig Shaw-t rágalmazónak nevezi, aki tudatosan hazudik. Ezek után a Honvédség főparancsnoka megtiltja a katonatiszteknek a darab látogatását, mire a minisztérium jónak látja a további előadásokat betiltani. (Vö.: Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború között (1917-1944), Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1977,120.) 23 Ha nem is volt Hevesi Sándor ügynöke G. B. Shaw-nak, az író darabjainak kizárólagos magyar fordítójaként tartották számon. Shaw Candida című darabját Ódry Árpád rendezésében 1924. október 25-én mutatta be a Nemzeti Színház Kamaraszínháza. 24 Vörösmarty Mihály drámáját Hevesi Sándor átdolgozásában Pethes Imre rendezte: 1923. december 6-án mutatták be. 111
