Csiszár Mirella: Színháztörténet nagyítóval. Források a magyar színjátszás történetének tanulmányozásához, 1920-1949 (Budapest, 2018)
Politika és színház - A Nemzeti Színház válsága és Hevesi Sándor leváltása, 1931-1932
Ha tévedésben vagyok, kultuszminiszter úr, kijavíthat, de tudomásom szerint ez évi 64.000 pengőt tesz ki. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: 85.000 pengőt!) Úgy tudom, ezt több éven át nem fizették, és emiatt a népszínházi nyugdíjasok nem kapnak semmit, mert ebből fedezik a nyugdíjakat. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez tévedés!) Ez téves? Nagyon fogok örülni, ha méltóztatik engem egyes tévedéseimben helyreigazítani. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Állok rendelkezésére!) Leszek bátor visszatérni reá. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kevés lesz a negyedóra!) Nem fizette ki a Nemzeti Színház a villanyszámláját, ami állítólag közel 300.000 pengőt tesz ki. Vajon tévedek-e ebben, kultuszminiszter úr? (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem nagyon! - Derültség.) A Nemzeti Színházat szeretettel körülvevők tudják azt, hogy díszlet- bútor- és kellékpótlás nem volt, azokat a gyönyörű régi díszruhákat, amelyeket az alapítástól kezdve a magyar társadalom kiválóságai adtak ajándékképpen, és melyek komoly értéket képviseltek, kezelés hiányában megette a moly. És amikor azt látja az ember az egyik oldalon, hogy hol nem fizettek, és kellékeket nem pótoltak, a másik oldalon azt látja, hogy a Kamaraszínházért 36.000 pengő bért tudtak fizetni. Ez a bérösszeg kitelt a Kamaraszínház ruhatárának bevételéből, amely 40.000 pengőt tett ki, és a Nemzeti Színház ruhatárának bevétele évente 70.000 pengőre tehető. Valahogy zavaros volt a gazdálkodás, ez az első kép, amit az ember az első beható érdeklődésre kap, mert a Nemzeti Színház zsebkönyveiben azelőtt az volt a szokás, hogy pontosan elszámoltak minden fillérről, most azonban a kiadásokról és bevételekről való pontos elszámolás hiányzik. Ott van például csak a Nemzeti Színház és a Kamaraszínház reklámfüggönyeinek kérdése, amelyeknek bevételét hozzáértők legalább 30.000 pengőre becsülik. Erről sem kap az ember semmiféle statisztikát. (Ulain Ferenc:9 Mint az alapokat, úgy kezelik!) Van ott is egy alap, az új Nemzeti Színház építésére összegyűlt alap, amely körülbelül 70.000 pengőre tehető. Ezt a bölcs gazdálkodási rendszer mellett, úgy tudom, a Paupera-féle bankban10 helyezték el. (Ulain Ferenc: Jó hely! - Felkiáltások bal felől:11 Jó helyre tették!) Kérdem a kultuszminiszter urat, biztosítva van-e ez az összeg arra a célra, amelyre a nemzeti áldozatkészséget igénybe vették? Ha az ember azután tovább érdeklődik, látja, hogy a volt kultúrpolitika túldimenzionáló rendszere a Nemzeti Színháznál is érvényesült. A túldimenzionálás megnyilatkozik - csak röviden hozok fel adatokat - a következőkben. 1910-ben három rendezője volt a Nemzeti 9 Ulain Ferenc (Nagyszeben, 1881. júl. 8.-1944. után): ügyvéd. Pályája elején Déván volt ügyvéd; az első világháború után Budapesten részt vett az ellenforradalmi mozgalomban. Összeköttetést hozott létre a magyar és bajor fajvédők között. 1919-ben megalapította a Szózat című napilapot. 1923-ban kilépett az Egységes Pártból, melynek országgyűlési képviselője volt, s Gömbös Gyulával együtt megalapította a Magyar Nemzeti Függetíenségi Pártot; 1931-ben e párt tagjaként került a parlamentbe. 10 Paupera Ferenc (Bp., 1876-Bp., 1943. máj. 23.) Földhitelbankjáról van szó, mely 1929-ben, közvetlenül a gazdasági világválság előtt csődbe ment. A Pénzintézeti Központ, amely a bank felszámolását végezte, nyilvánosságra hozta, hogy harmincmillió pengő részvénytőke és betéti tőke veszett el. A Kúria később megállapította, hogy Paupera Ferenc nem követett el semmiféle bűncselekményt. 11 A korabeli parlamentben a bal oldalon a ma jobboldaliként, szélsőjobboldaliként meghatározott pártok ültek. 108
