Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
1936 augusztusában úgy alakultak a dolgok, hogy Déry végre eleget tudott tenni Szilasiék még januárban érkezett meghívásának - amely egy kicsit hasonlított az 1922—1923-belire, amikor a feldafmgi nyaraló „felavatása” volt napirenden. Mint jeleztük, 1934 őszén, a politikai változásokra való tekintettel Szilasiék eladták ezt a hitleri Németország területén lévő ingatlant, s árát kiegészítve a svájci Brissagóban vettek egy csodapalotát. (S ezzel párhuzamosan megkérték és megkapták a svájci állampolgárságot.) A brissagói „municipium” 1995. augusztus 10-i levele szerint ez az épület, a Villa Leoncavallo az R. Leoncavallo 58. alatt volt található. A múlt idő használata kétszeresen is jogos, mert 1978-ban lebontották és teljesen újjáépítették. A küldött xeroxmásolat lejtőn épült egyemeletes, neogótikus, tágas emeleti terasszal rendelkező palotát mutat, toronyszerű bejárattal (lásd képmellékletünket). Teraszáról pazar kilátás nyílt a Lago Maggiorére és a hegyekre. Az elmondottakból érthetjük: nem két személy számára készült. A nyári hónapokban állandó volt a vendégjárás. Déry augusztus 20-án indult a Mamával, akit elkísért a csehországi Joachimovba (Joachimsthalba), egy hétig vele maradt, majd egyedül vágott neki a svájci kirándulásnak. Brissagót délről, Milánó felől közelítette meg. Vonatja a Lago Maggiore mentén Stresáig vitte. A neves üdülő többet jelentett, mint puszta átszállóhelyet. Borgese regényének, az Útvesztőnek az egyik színhelye volt, amelyet hét éve fordított: ebben a környezetben bontakozott ki két, a társadalom különböző köréből jött ember viharos szerelme, és itt történt boldogságuk tragikus megszakadása (lásd a 353. és 571. levelek előtti összefoglalókat). Véletlen, hogy felébredtek ezek az emlékek, s utóbb néhány bekezdésnyit kihasítottak maguknak A befejezetlen mondat zárófejezetében? Ám még hátra van a valós úti cél, s közben az olasz—svájci határt is át kellett lépni. Megérkezésekor még nem volt szabad hely a villában; egy régész, egy vegyész, egy művészettörténész-professzor és egy gyógypedagógus vendégeskedtek ott — családostul (lásd Halál, 312). Néhány napra Szilasiék magánházban helyezték el, s ez egyáltalán nem volt zavaró. Vili még több napon át Svájcban intézte ügyeit, s az író is — szokás szerint — penzumokkal érkezett. A Garnett fordításával kapcsolatos hosszú válaszon már Joachimovban elkezdett dolgozni, itt már csak formába kellett önteni. Fölösleges kommentálnunk. A címzett, Péter András (1903—1944) művészettörténész, Révay József Tükör (1933—1942) című folyóiratának munkatársa, a Franklin Kiadó vezető lektora, lásd még 808. levél. Garnett regénye 1937-ben - a viszontagságokat átvészelve - végül is megjelent. 43
