Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
és a monopoltőke korlátozását. A programot aprópénzre váltva - Illyés Gyula Puszták népe (1936) című példája nyomán — szorgalmazta az Athenaeum Kiadó által vállalt Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozat megjelentetését, amely igaz képet rajzolna a feudális nagybirtok által megnyomorított magyar föld sorsáról. Nagy sikerű indítása Féja Géza Viharsarok és Kovács Imre Néma forradalom című köteteivel már 1937-ben megtörtént, megjelenésüket az állam elkobzással és börtönbüntetésekkel fogadta. Lehet, hogy ez utóbbi a levélírás időpontjában még nem éreztette hatását Déry fokozódó borúlátásán, ami az év második felében és 1938-ban már több helyütt is kimutatható. Végül e levél előtt kell helyet szorítanunk Vas István egy nem túl jóindulatú megjegyzésének, amely szerint Déry „elkötelezte magát a kommunista eszme és mozgalom mellett, de a mozgalom gondolati kérdései nem nagyon izgatták - beérte brosúrákkal”. (Lásd Nehéz szerelem, III. rész. Miért vijjog a saskeselyű?, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984, I, 298.) Az említett brosúrák, az ún. „Schönstein-füzetek”, amelyek Marxizmus címmel összefoglalták a Tőkében kifejtett közgazdasági nézeteket, valóban megtalálhatók az író hagyatékában. {Marxizmus, hrsg. von Hermann Dunckler, Alfons Goldschmidt, Karl August Wittfogel, ford. Schönstein Sándor, Bp., Neufeld- nyomda, 1932, 1—7. füzet: 1. Marx értékelmélete, 2—3. Tőke és értéktöbblet, 4-5 .A munkabérét a tőke akkumulációja, 6-7. Az értéktöbblet elosztása. Mint látható, írójuk fordítóként van feltüntetve, lásd Vadász Ferenc, A „Schönstein-füzetek” szerzője, in Népszabadság, 1973. aug. 3., 182. sz., 4.) E „brosúrák” azonban - kivétel nélkül — felvágatlanok. No comment. Az íráshoz szükséges elmélettel Déry már húsz évvel korábban megismerkedett. Hogy milyen mélységben, ítélje meg az olvasó. Kedves Barátom, idestova két évtizede, hogy először írtam Önnek; akkor is, mint ma, egy verseskötete kapcsán vagy ürügyén. S noha akkori kötete merész nyerseségével kissé visszariasztott, ez a mostani pedig elbűvöl lágyságával és csendjével, azon veszem magam észre, hogy ugyanolyan vitatkozó kedvem kerekedik, mint húsz éve, ugyanolyan kevéssé tudok belenyugodni vonzalmamba s kibékülni ellenállásommal, egyszóval, hogy a kettőnk egymáshoz való helyzete alapjában véve alig változott - mintha körülöttünk mit sem változott volna a világ! Az Ön hajlékony s okos keménysége teszi-e, vagy az én izgága érzékenységem? Az, hogy mindketten folyamatosan s már-már hivatásszerűen elégedetlenek vagyunk e különös világgal, amelyben élünk, s amelyet nemcsak ismerni, de megváltoztatni akarunk? Szinte szégyenkezve írom le e szót, oly elbizakodottnak, majdnem reménytelennek látszik ma ez a vállalkozás. Mégis, ki milyen csökönyösen ragaszkodik hozzá még ma is: talán ez az egyik próbája az emberi hűségnek! Hűségnek mondom? De hisz a bolond is ragaszkodik bolondságához. Amikor kb. két évtizede levelet írtam Önnek — s hogy nem tágítok e párhuzamtól, nemcsak személyes elérzékenyedésből történik, hanem mert szeretném kitapintani a történelem szeszélyes érverését, j miközben a magunk törékeny j szerény játékát vizsgálom, állandóan szemmel kell tartani a két időpont között 71
