Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Függelék

Egészen bizonyos, folytatja az angol lap, hogy a legnagyobb gyönyörűség idegen városokat, vidékeket, természeti, művészeti kincseket látni. De semmivel sem kisebb vagy alsóbbrendű gyönyörűség maga a mozgás, a helyzetváltozás, a miliőcserélés, az a százszínű és ezerféle benyomás, mely szinte ostromolja lelkedet, ha csak el nem zárkózol előle és a menetrendbe mélyedve órádon nem számítgatod a perceket, hogy tulajdonképpen mikor is leszel ott, ahová voltaképpen elindultál.

Gondold el, hogy sehová sem indultál el, csak kiszabadultál a mindennaposság börtönéből, és mint ahogy a sokáig elzárt rab mohón szívja tele tüdejét levegővel, szemét kitárja az izzó, szabad napsugárnak, úgy fogadd be lelkedbe a friss impressziókat, a változás szabad, felfrissítő, megerősítő másneműségét. És aztán próbáld látni, megfogni, mind az öt érzékeden keresztül befogadni a világot, mely mindig egyforma és minden percben változó.

Ne arra gondolj, hogy 10 óra múlva Párizsban vagy Firenzében leszel. A Notre- Dame, a Lorenzo-síremlék ott vár reád és várni fog az idők végtelenségéig, vagyis, amit mi emberek annak hívunk. De az a kis pillangó, ami most ott röpköd kupéd ablakán, pár perc múlva továbbszállhat, és te nem látod többé soha. Az a furcsa szuszogású ember, ki ott ül veled szemben? Mondd, nem vagy kíváncsi reá? Tulajdonképpen most nincs is más dolgod, mint érdeklődni embertársaid, az élet, a világ iránt, mely körülvesz. Minek úgy sietni belőle? Nézd csak. Idegen ország sorompójához értetek, ahogy a vámhivatalok felé tolonganak, ahogyan az ellenőrt várják, mindenik mozdulatban benne van az ember, a nemzetiség külön karaktere. Nem érdekesebb-e azt nézni, hogy viselkedik egy kis akadálynál, egy kis megtorpanásnál az egyik vagy a másik? Amit ilyenkor látsz, amit így magadban mint megfigyelést elraktározol, nem érdekesebb, színesebb-e, mint az a fantasztikus vagy érzelgős regény, melyet a pályaudvaron vettél, hogy unalmadat elűzzed?

Vagyis, hogy menekülj attól, hogy pár óráig mindenkitől szabadultán, teljes lelki függetlenségben gondolkozhassál, és figyeld, ami körülötted történik.

De hát akkor tulajdonképpen miért keltél útra?

Az utazásnak csak akkor van értelme, ha minden kis állomás szenzáció, új fejezet, új téma számodra. Az is kell hogy legyen; mindenik mögött új világ van.

Azért hát ne fordítsd el fejedet útitársaidtól, és ne temetkezzél előlük menekülve könyvedbe vagy baedekkeredbe.

A múlt emlékeit keresve soha se felejtkezzél meg a világról, a tiedről, amit jelennek hívnak.

És ha csúnyának, zűrzavarosnak, kaotikusnak látod, gondolj Janus isten templomára, hol a kétarcú isten egyik ábrázata a jelen felé fordult, s ez tele volt szeplővel, májfoltokkal, bibircsókokkal, a másik arc a jövendő felé volt fordítva, és ez ideálisan szép, nemes és tiszta.

Ha magányosságra van szükséged, harcold ki azt a saját számodra, akár kíméletlenséggel. Nem a más kedvéért, a magad gyönyörűségére utazol. De ha úgy érzed, hogy mindazok az örömök és csalódások, meglepetések és furcsa ismétlődések rezo278