Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Függelék
nanciát kívánnak, ne szégyelld az úti ismeretségeket. Megvan az az előnyük, hogy akkor szakíthatod meg őket, mikor neked tetszik. Ne akarj mindenáron egyénieskedni. Bátran elfogadhatod kalauznak a mások ismereteit, tapasztalatait. Kiváltképpen ha jól kiválogattad, hogy kiét fogadd el. De ne riadj vissza a fáradságtól magadban átrevideálni, amit kaptál. Ne tartsd magad sablonos elmének, ha bele tudsz törődni a mások véleményébe, és ne veszítsd el bátorságodat, ha ellenkező eredményre jutottál, mint akár a legtiszteltebb, legkiválóbb elmék is. A gondolatod, a véleményed a te gyermekeid. Az ember ne szégyellje a saját magzatait — ha azok becsületesen az övéi és leikéből fakadtak. Ne hajszold a szenzációkat, a különösségeket. Néha a legegyszerűbb dolgokban találod meg a legérdekesebbeket. Egy igen kiváló elme mondotta, mikor hosszú útjáról visszatért:- Hogy mit találtam legérdekesebbnek utazásomban? Talán egy kis pillangót, mely berepült a kupémba és — hosszú életű kis jószág lehetett — negyvennyolc óráig velünk repült. Konzervatív természetű volt, a változatosságot kedvelő a lepkék között, mert nem mozdult a kupénkból. Négy országon át jött velünk. A határokon minket négyszer vizsgáltak, útleveleztek, csomagmizériával, kérdésekkel zaklattak. Én a kis pillangót néztem. Szemmel láthatólag jól mulatott rajtunk. O egyszerűen nem vett tudomást a vámsorompókról; keresztülvitette magát rajtuk, és szerfölött mulatságosnak ítélt minket, akik vitatkoztunk, bizonyítgattunk, okmányokat előszedtünk, bélyegeztettünk, fizettünk, vámoltattunk... ő ott gubbasztott az ablak peremén és mindenütt pompásan érezte magát. Mind a négy országban, és valószínűleg az ötödikben is, ahová egyszerre kirepült az ablakon, otthagyott bennünket. Ez volt a legérdekesebb úti impresszióm. Pesti Hírlap Vasárnapja, 1932. ápr. 17., 16. sz., 11. Lovagias ügy eszkimóéknál Bizony, ott is előfordul ilyesmi, igaz, hogy ritkán. Az eszkimó békés náció; szereti a csendet, megfér egymással, de néhanapján azért megtörténik, hogy bundás-bozontos sarkvidéklakók között nézeteltérés támad a halászzsákmány miatt, a ruha vagy a kunyhó miatt, avagy — az asszony miatt. S ha megvan a casus belli, nem marad más hátra, mint a lovagias elintézés. A párbaj. Ami a külsőségekben majdnem úgy megy, mint nálunk. Az ellenfelek kiválasztanak valami szabad térséget, ahol kényelmesen megverekedhetnek. A párbajsegédek, helyesebben a döntőbírák szerepét a törzs többi tagjai vállalják, akik kört alkotnak a küzdők körül. Most aztán kezdődhetik a viadal, mely azonban — nem fegyverekkel folyik. Az eszkimók, bármennyire is haragszanak, nem szegeznek kardot, pisztolyt egymásra, sőt még dárdát vagy baltát sem ragadnak, hogy egymást megsemmisítsék. Hanem mindegyikük egy kezdetleges tamburint és 279