Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Függelék
A varázsló pap a dohány által jutott önkívületi állapotba. Az orvosok pácienseiket dohánnyal narkotizálták. Európában már 1576-ban felbukkant a szivar; de a dohányzás szokása valójában csak később terjedt el. Az első dohánygyárat 1788-ban alapította Hamburgban Hans Heinrich Schlottmann, ki Spanyolországban tanulta el annak gyártási módját. Ennek az első dohánygyárnak ellenben semmi vásárlója nem volt, úgyhogy a gyáros kénytelen volt egész készletét elajándékozni. Csak 1796-ban jött Hamburgban ez a szokás jobban divatba, úgyhogy nemsokára már konkurens gyárak is keletkeztek. A hazai gyártás mellett folyt a szállítás Havannából és Spanyolországból is. Egyik gyár, mely kis kezdetekből fejlődött ki és 1827-től az első szivarokat importálta Havannából, egész máig megóvta létezését, Abrahám Dürninger és társa név alatt. Pesti Hírlap Vasárnapja, 1931. dec. 6., 49. sz., 46. A köd... a nagy festő Nincs finomabb kezű piktor a ködnél, az őszi, téli ködnél. Láttátok már, mikor láthatatlan ecsetjével végighúz a tájak felett, és nyomában puha, szürke fátyol marad, mely alól halványan és lágyan tűnnek elő a fák, a házak, a hegyek körvonalai - láttátok már? Az impresszionista festők, akik, mint nevük is mutatja, a pillanatnyi benyomásokat vetik vászonra vagy papírra, gyorsan és könnyedén, amilyen maga az impresszió, a múlt század közepének ez az új és még máig is élő festészeti iránya különösen szerette a ködöt. Megérezték benne a festőt, az impresszionista festőt. Ősük, az angol Turner, számtalan képen festette meg, amint a napfény áttöri a köd fátylait, azután a nagy francia impresszionisták: Sisley, Monet, halhatatlan magyar társaik, Rippl-Rónai, Mednyánszky — a ködnek egészen külön festői támadtak, és amint a festőművészet kissé elhajolt a poézis felé, mindig erősebben vonzották a festőket a ködös témák. Mert a köd nemcsak festőnek nagy, hanem költőnek is. Mint az álom, mint az emlék, beborítja az élő valóságot valami puha és feledtető fátyollal, amely alól megnemesedve, összefoglalva, a részletek kiütköző és éles sarkai nélkül, csak az tűnik elő, ami benne fontos, ami benne átszellemült és leszűrődött szépség. Nézzük a ködös Dunát, téli reggeleken, amikor a végtelen szürkeségből kibontakoznak a hajók sötétbarna körvonalai — micsoda álomszerű költészet, micsoda elevenné vált festői szépség az, amelyet a köd elénk varázsol! Nézzük a párizsi Notre-Dame két tornyát, zömök testét a köd leple alatt — olyan az egész, mint valami kőből épült hatalmas orgona, mely minden pillanatban megszólalhat. És nézzük a távoli hegyeket, melyeknek körvonalai puhán simulnak bele az égbe, amint a köd elsimítja éles kontúrjaikat. Nézzük a fák szövevényes rajzát a köd ezüstös hátterére rajzolva, fekete tussal vagy vörösbarna szépiával — csak japáni festők rajzain érezzük a vonalaknak ezt 274
