Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
ROSENBERG HERMANNÉ - D. T.-NEK* 1943. okt. 21. 854. Az előző levélnek épp az ellentéte. A drága - s még idősen is kicsit szeles - Nina tanti számára elsősorban a család létezett továbbra is. Zürich, 43. X. 21. Tibuli! Megöregszik az ember! — még ha a lélek nem változik is — változik a test és a fej is, kívül-beliil. Most kellene kölcsönadnod nekem a Te tolladat, hogy a helyes beszédre és a meggyőző kifejezésekre rátaláljak ahhoz, hogy bocsánatodat elnyerjem. Ha kölcsön tudnád adni, annyira közel kerülnék Hozzád, hogy nem is lenne rá szükségem. Szemtől szemben és a magam még mindig élénk módján talán inkább sikerülne. Tegnap késő este feljegyeztem valamit október 18-ról. Úristen! Exklamáció!' Október 18-a?! - de hiszen ez Tibuli születésnapja! Nem, még ilyet! és a hajamat téptem, és kétségbeesésem minden tanújelét adtam magányos szobácskámban. Ami történt, megtörtént - egyik gyakran mesélt és mindig újra kért anekdotám poénja volt a zárómondat ismétlése zsidós hanghordozással: „Doktor úr, lelkem, mit csiná-á-áljak?” Itt most már egyáltalán nincs más teendő, mint beismerni, hogy elfelejtettem, s hogy rettentően, rettentően sajnálom, ha Te akár egyetlen pillanatig is azt hihetted, hogy én Téged elfelejtettelek volna — nem, ó, nem —, csupán a kellő időben a dátumot. Ha a sok-sok okát kezdeném sorolni, ez esetben Te másvalamit idézhetnél: „Te hasztalan beszélsz, sokat ígérve — a másik egyre csak azt hallja: »Nem«.” Hogy- annyira tele a fejem, és mivel, hogy alig talál benne helyet más gondolat, ittt remélhető- kg hamarosan—csak vége lenne már vége. és hatatttazhvrínvt ats ember—elmondom majd Neked, és Te alkalmasint egy bűnügyi regénybe illőnek fogod ítélni. A ti viselt dolgaitokról úgy nagyjából tudomásom van az én drága házitündérem2 jóvoltából. Örömmel hallottam, hogy Mama legalább egy részét az idejének jól és kellemesen töltötte el a „Keglevich grófnő” penzióban. (Töröm a fejem a korábbi családnevén. Pedig hát nem ők voltak, akik úgy kedvelték Willyt, hogy szinte otthon érezte magát náluk!?) Voltaképp általában ez lenne már a helyes az ő számára - vagy egy leánygyermek vagy sógornő, aki a háztartást vezeti, amikor is neki egyáltalán semmivel sem kellene már törődnie, és csupán segítenie kellene. Euli közvetítésével is tudok róla, milyen kedves volt a Te drága Paulád, aki főzni járt oda, amíg Mamának nem volt senkije. Remélhetőleg most már sikerült megint szerezni a házhoz valamilyen rendes személyt.3 Itt szintén nagy nehézségbe ütközik háztartási alkalmazottat találni. Márta főz, takarít, mos — súrolja a konyhát, hetek óta. November elején kell majd újra jönnie a pompás gyerekgondozó nővérnek, aki már három évet töltött náluk, és aki egy második Eulivá, ha létezik ilyen, növi ki magát, és mint „Alleinmädchen”', ahogy itt a „mindenest” nevezik, minden munkát meg256
