Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
KERESZTES FERENCNÉ - FODOR JÓZSEFNEK 1943. márc. 2. 846. Egy levélnek álcázott elszámolás fekszik előttünk, amely bepillantást nyújt a zsidótörvények ellenében készült fordítások „törvényesítésébe”. Ennek megfelelően Fodor Józsefnek csak jogi személyként van köze a megjelent műhöz, s ezt kivételesen a lefordított mű egy Déry könyvtárában fennmaradt példánya (B 26.950), illetve annak címlap- verzója is bizonyítja: Fodor József neve áthúzva, fölötte Böbe — a harmadik feleség — írásával: Déry Tibor. A nagy álom szerzője Grete Urbanitzky, hatodrendű lektűríró, aki gátlástalanul be- lekotnyeleskedett a 19. század történelmébe, a krími háborútól az olasz királyság kikiáltásán, a Habsburgok mexikói kalandján keresztül a Szuezi-csatorna megnyitásáig. Története egy Ugocsa megyei kisváros, Tiszaújlak patikaműhelyére épül. Roykó Sámuel állítólag egy csodatevő bajusznövesztő szer receptjével rendelkezik, s készítményére Európa szinte valamennyi uralkodója igényt tartott. Roykó uram ilyenformán mint többszörös udvari szállító bejáratos lett minden királyi és császári házhoz: a Habsburgoktól III. Napóleonig... Keresztes Ferencné azonban, akinek a nevét a kiadó lógójára (maga előtt pajzsot tartó Keresztes vitéz) tűzte, nem csak limonádékat árult. A nagy álommal egyidejűleg jelentette meg Mészöly Dezsőtől Villon A Nagy Testamentumát, a Krúdy-rajongó Gedényi Mihály szociografisztikus írását szülővárosáról (Pesti ének), s nem utolsósorban Oravecz Paula Facipő című, könnyel és derűvel színezett kötetét, amely Déry jövendőbelijének gyerekkorát idézte. Nem kétséges, ki állt a kötet mögött. Igaz, Paula már Dél-Amerikában elkezdte forgatni a tollat, de a nagyobb lélegzetű mű iránti igényt Tibor keltette fel benne. Ezt a pillanatot nagyítsuk fel ezúttal is Oravecz Paula életműinterjújának stilizált mondataival: Amikor megismertem Tibort és egyszer eljött hozzám, éppen az írásaimat rakosgattam, és Tibort érdekelte, mik vannak ebben a fiókban. Én átadtam neki egy kis írást, egy nagyon rossz írást. — Miről? Nem emlékszel? — Egy novellát írtam, később megjelent a Hídban. Gugyerás folytatja a szakmát címmel. [A helyes cím: Baj van a szakmában!, in Híd, 1943. jún. 13., 12. sz., 34—41.] — Ezt már itthon írtad? — Igen. De Tibor kifogásai nyomán átdolgoztam. És akkor kijelentette, hogy nekem nem szabad mást csinálni, mint írni. Miután vallomásaimban az életem sorsáról any- nyi mindent tudott, arra ösztönzött, hogy elbeszéléseimet - meséltetett, mindig mesél- tetett -, hogy írjam meg az intézeti életet, hogyan kerültem oda, és így tovább. Igen ám, de mondom, nincs fűtött szobám, még mindig albérletben laktam. Megoldjuk - mondta ő. Valahol a Szabadság téren volt egy kávéház. Több író járt oda. Tibor elvitt oda, és leültetett egy asztalhoz a füzetemmel, s azt mondta: csak üljek neki és gondolkodjak, s ami eszembe jut, rögtön írjam. így buzdított. Nem baj, hogy mi lesz, 247
