Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Élet helyett ismét csak a fordítások felsorolásával tudunk szolgálni, méghozzá olyan mennyiségben, amely szinte minden korábbit felülmúl: 1943 során Dérynék nem kevesebb mint tizenegy kötete jelent meg. Ezen az önként vállalt kényszermunkán nincs mit elemeznünk. Elégedjünk meg szűkszavú számbavételével. A Cserépfalvi Kiadóval kezdjük, mert két megbízása a Nagy idők, nagy emberek című sorozatban szervesen kapcsolódik Octave Aubry két éve készített, sorozatot nyitó Napóleon-életrajzához. Két különböző művel és szerzővel állott szemben. Saul Kussiel Padover II. Józsefről, a kalapos királyról írt monográfiája kissé pedáns és tanáros, Henri Troyat Dosztojevszkij-portréja viszont olvasmányos, az élet tényeit élvezetesen fűzi egybe az alkotásokkal. Nem kétséges, melyik volt Déry kedvére. A Franklin Kiadónál Warwick Deeping Száműzöttek című, Szicília napfényes tengerpartján játszódó regényével szerepelt. Száműzötteknek nevezték a kis üdülővároskában azokat az állandó angol vendégeket: írókat, művészeket, nyugdíjazott tisztviselőket és katonákat, fakuló szépségű nagyvilági dívákat, akik valamilyen múltbéli ballépés miatt nem voltak kívánatosak hónukban. Deeping két hőse erős, jó tartású egyéniség, ráadásul nő, akik csalódásaik ellenére talpon tudtak maradni, sőt e céltévesztett s jórészt alkoholizáló környezetből magukkal tudták ragadni jövendő élettársaikat. A regény végül is „értük szólt”. 1943-ban tovább gyarapodtak Déry kapcsolatai, főleg az ún. kis kiadók körével. Az Iris például egyszemélyes vállalkozás volt, és tulajdonosa, Pless Andrásné meg lehetett elégedve munkájával, mert két fordítással is megbízta. Az első, Louis Golding Tánc a vulkán fölött című regénye tagadhatatlan lektűr: a cári balettkar világába, majd az 1917-es forradalmak kavargásába visz — sok izgalommal, fegyveres harcokkal, letartóztatással, börtönnel és szökéssel, ráadásként a szerelem és a hivatás komolykodó dilemmájával. A másik kötet — hangzatos (s végső soron félrevezető) címe ellenére (Csőcselék fegyverben) nem lektűr, hanem tisztes történelmi munka — az 1775—1782-ben megvívott függetlenségi háború krónikája. Szerzője ugyanaz a Kenneth Roberts, aki a szintén e tájt ismertté váló Északnyugati átjárót írta. Mindkét mű az amerikai függetlenség és demokrácia védelmének irodalmi hagyományain munkálkodott, célzatos ro- konszenwel ábrázolva az Újvilág honvédő hőseit, akiket csak az Angliából és Hessen- ből verbuvált betolakodók neveztek csőcseléknek. Talán nem felesleges megemlítenünk, hogy Roberts regényei 1943-ban Európában is időszerűen hatottak. 1942 és 1943 fordulója ugyanis a második világháború sorsdöntő időszaka volt. 1942 novemberében az afrikai el-alameini ütközetben az angol erők legyőzték Rommel félelmetes páncélosait. Néhány hétre rá pedig a Sztálingrádnál harcoló német gyalogság szenvedett katasztrofális vereséget. Ha ezek jelentőségét a kortársak nem is látták még világosan, annyit érzékelhettek: megfordult valami. Ez az elmozdulás hatással volt az itthoni szigorra, s magával hozta a zsidósággal kapcsolatos intézkedések átmeneti enyhülését. 242
