Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
Világvárosi Regények Budapest V, Vilmos császár út 34. Nagyságos Déry Tibor úrnak Budapest V, Árpád u. 12. Budapest, 1942. június 11. Kérjük, szíveskedjék erre jártában mielőbb '/29- '/23 között benézni hozzánk. Szívből üdvözli Faragó Miklós —>1962. jan. 20. Ismét egy érzelmi fordulat tanúi lehetünk, amelynek apró jeleit már a Pester Lloydban (Theodor Dániel álnéven) közzétett elbeszélésekben is érzékelni lehetett. Elsőként talán a Bunty és a szörny (Bunty und das Ungeheuer, 1942. márc. 8.) címűben figyelhettünk fel arra, hogy a történet feljegyzője, egy férfi (már) nem magányos; valaki láthatatlanul jelen van a közelében, még ha csak egy apró felkiáltásból szerzünk is róla tudomást; egy mondatból, amelyben aggódik a tárcaíró fiatal és tapasztalatlan fox-terrierjéért. Bunty és az ismeretlen egymás melletti létezése a történet végén kishíján idilli hangokat hív elő: „Egy kurta pillanatban ismét békét kötöttem a világgal.” A másik „jelre” a Villamoson (In der Strassenbahn, 1942. ápr. 22.) című írásban bukkanunk, annak jóindulatú, derűs szellemében, amelyet egy nagymama megjegyzése indít el, s amely közvetlen, baráti hangulatot teremt — egy, a nagyváros központja felé robogó villamosszakaszban. A fordulatról már egyértelműen szól a Beszámoló (Ein Tatsachenbericht, 1942. szept. 24.), amelynek színhelye egy balatoni üdülő, központi alakja pedig „X. asszony”, akinek egyénisége csodákra képes: néhány nap alatt derűt és megértést teremt vendégei között, akik e családias légkörben önként belesegítettek napi munkájába, főleg a nemszeretembe, a könyvelésbe és az alkalmazottak ellenőrzésébe. Ne beszéljünk alteregókban. E történetek hús-vér múzsája Oravecz Paula, aki a következő tíz évben állandó szereplője lesz köteteinknek. A véletlen úgy hozta, hogy 1941 tavaszán Déry és Paula Böhm Aranka révén ismerte meg egymást. Paula azzal a céllal kereste fel Arankát - akivel már évek óta jóban volt —, hogy elfoglaltságot találjon a maga számára az Aranka által örökölt zsinegkészítő vállalkozásban. A megállapodás ugyan nem jött létre, de elég volt egy szempillantás, hogy a munkát kereső érzelmileg kötődjön a véletlenül éppen jelen lévő férfihez. Aki ekkor még mindig vonzó volt, negyvennyolc éves, a haja ugyan kissé megritkult, de — így a kortársak — a nők még mindig bolondultak érte. Oravecz Paula sem volt már fiatal, mindössze két év választotta el a negyedik X-től, ám arca üde, szinte lányos, kedélye derűs, mozgása gyors és harmonikus. Bár addigi 238
