Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
DÉRY GYÖRGY - A DANTE KIADÓNAK 1941. szept. 10. 833. Bátyámtól kapott felhatalmazás alapján felhatalmazom Önöket, hogy Déry Tibor King’s Masque fordítását tetszésük szerint feldolgozhassák, átalakíthassák és más fordító fordításába belevehess ék. Déry György Bpest, 1941. IX. 10. OSZK Kt. Fond 6/244 1941. aug. vége<— S ami a fő: a Dante lektorátusára csapott ajtó ekkor már nem jelentett gondot. Déry fordítói gyakorlata, ismertsége gond nélkül biztosította a további munka lehetőségét. Igaz, azután is csak a lektűr világában. Elsőként F. L. Neher Röntgen regényes élete című kötetével végzett, majd Nem látlak többé címmel egy angol szerzőpáros, Charles Nordhoff és James Normann Hall kissé érzelmesen előadott, de egészében hiteles és megindító történetén dolgozott. Megérdemel egy mondatot: a 19- század első felében játszódik és az akkor még vad Ausztrália meghódításáról számol be — rabszolgákkal, száműzöl - tekkel és a gyarmatosítók bátor tetteivel. Az első a Káldor György jegyezte Renaissance Kiadónál jelent meg (tulajdonosa azonban nem azonos azzal a Káldor Györggyel, akivel a Pester Lloyd szerkesztőségénél találkoztunk, lásd 446. levél, 1. jegyz. és 679- levél, 2. jegyz.), a második a már valamivel nagyobb szakmai múltra visszatekintő Novánál, amely elsősorban bestsellerekből és lektűrökből élt; de időnként nem idegenkedett az értékektől sem. (Hans Fallada Mi lesz veled, emberke? című műve mellett közzétette például Aldous Huxley A végzet bábjátéka vagy Francois Mauriac A farizeus köteteit, s hogy „szakmai” példát is említsünk: Révész Béla irodalomtörténeti sikerkönyvét, az Ady trilógiáját.) Végül 1941 elejére/közepére időzíthető egy olyan munka, Henry Fielding testes opuszának, a Tom fonesmk a magyarítása, amelynek már „története” van. A legenda szerint Illés Endre, a Révai Kiadó lektora bukkant rá Déry e korábban már elvégzett fordítására a hivatal „pihentetett” kéziratait őrző szekrényében, azok között a művek között, amelyek kihozatala „nem ígérkezett üzletnek”. (Lásd Illés Endre, Mestereim, barátaim, szerelmeim, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979, 2. k., 303—321, Odüsszeusz című fejezet; Illés emlékeinek kiegészítése: Mátrai László, Műhelyeim története, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982, 159-162.) Idő múltán Illés közölte Déryvel, hogy a 233
