Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)

Levelek 625-859.

tánc, Ballada), „Jaj már minekünk... ” címmel kuruc dallamok és egy látványos hajdútánc szerepeltek a műsoron.

Déry közvetett panasza Vas István magatartására nem kíván kommentárt. (A művésznő ekkor már túlesett az agydaganat okozta második rohamon.)

m

Vas Istvánná Bpest V, Hold u. 5.

Kedves Étim,

sajnos nem volt módomban gratulálni, édesanyáddal üzentem. Nyilván nem adta át. A második tá rész táncai nagyon tetszettek, a kuruc egészen kitűnő tánc. Azt hittem, ezeket vasárnap délelőtt elmondhatom, de Pista ígérete ellenére nem jöttetek be. Üdv.

Tibor

1937. júl. 20.<----->(1940. jún. 3.)

744.

GEREBLYÉS LÁSZLÓ - D. T.-NEK 1938. máj. 10.

Gereblyés László (1904-1968) költő, műfordító, szerkesztő, eredeti foglalkozását tekintve banktisztviselő. A harmincas évek elején illegális párttagsága miatt elvesztette állását és textilmunkásként dolgozott. Szelíd és intellektuális töltésű versei a 100%-ban (1927-1930), majd az általa szerkesztett Forrás ban (1929—1930), a KMP féllegális folyóiratában és más baloldali lapokban jelentek meg. 1932-ben Döntés felé címmel gyűjtötte egybe németországi riportjait az Európai Könyvtárban, 1937-ben a Cserépfalvi Kiadó tette közzé Nehogy engedj! című verseskötetét. Ausztria megszállását követően Franciaországba emigrált, ahol a párizsi magyar írók folyóirata, az Üzenet (1939) szerkesztésében segédkezett. A háború kitörését követően önkéntesként bevonult, majd német hadifogságba esett, s csak 1945-ben tért haza.

Párizs, 938. május 10.

Kedves Uram,

immár két hete itt vagyok. Persze, azt is írhattam volna, hogy: „még csak két hete”, mert búcsúlátogatásom után még jó ideig elhúzódott az utazás; hiszen annyi, de annyi nehézséggel kellett megküzdenem. No, de az a fő, hogy végre ismét szemlélhetem világunk szerfölött érdekes, de

131