Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1936–1944 - Déry Archívum I/C. (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
csöppet se gyönyörködtető jelenségeit. Egyelőre a párizsi magyarok valósággal elkényeztetnek; annyira, hogy legszívesebben köztük is maradnék. Ezt a kedvet éleszti bennem ez az örökszép város is, meg tán mondanom se kell, az itteni levegő, amelyhez bizonyára még a szigeti se hasonlítható! De Párizsban mintha a szerencse is hozzám szegődött volna. Pl. közös ismerősünkkel, Artúrral' már itt megismerkedhettem. Épp tegnap este voltam nála, s hosszasan elbeszélgettünk. Nagyon szíves és kedves volt. Három ajánlólevelet is kaptam tőle, amelyek még nagyon fontosak lehetnek számomra. Különben arra kért, hogy közöljem Önnel: megkapta a kéziratokat, már fordíttatja is őket, s mindent elkövet elhelyezésük érdekében. Sajnos azonban nem sok a reménye... Az angol vízumigénylésemre viszont még máig se jött válasz. Már nagyon aggódnék, ha a barátaim folytonosan nem nyugtatnának meg azzal, hogy az angolok köztudomásúan akadé- koskodók, s főleg ebben a tekintetben. Viszont a francia vízumomat épp ma kell meghosszabbít- tatnom, s remélem, hogy ez simán megy majd végbe... Sajnos a hazai hírek nem fölemelőek... Nincs szándékában párizsi vagy londoni tanulmányút? A találkozásnak mindenesetre én igen örülnék. Szíves támogatását még egyszer köszönve minden elképzelhető jót kíván Gereblyés László Ui. Szíves üdvözlet közös ismerőseinknek! ' Arthur Koestler, lásd 622. levél. Folytatnunk kell az Anschluss keltette szellemi hullámverés bemutatását, már csak azért is, mert szorosan hozzátartozik Déry magatartásának változásaihoz. A német expanzió elleni tiltakozás emlékezetes állomása volt a Szép Szó 1938. áprilisi száma. A füzet élére helyezett blokk a hangját kereső antifasizmus egyik első kísérlete volt. A kalandos sorsú — Dél-Amerikát megjárt — Remenyik Zsigmond ez alkalommal a haza és a hazához való hűség fogalmát járta körül (Szózat). Hasonló hangon szólalt meg Horváth Béla Igaz hazafiságra vezérlő kalauza, is. Ignotus Pál Mi bukott meg és mi nem? című esszéje az ausztriai változások következményeiről szól: „Nem bukott meg a demokrácia, mert nem is bukhatik meg, ahogy nem bukhatik meg az érettség állapota és a tanulság ténye, legföljebb egyének bukhatnak meg érettségi tantárgyakból és társadalmak bukhatnak meg demokráciából, ahogy Európa nagy része megbukott belőle. — Megbukott [viszont] mindenki, aki e két ügyet, az emberit és a nemzetit, valaha is szembeállította egymással, de nem bukott meg a hit, hogy van haza, hogy hazának lenni és maradnia kell, a nagy emberi haza szabadságos 132
