Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

teiben nem vállalják - túl forró a politikai hozadéka. Egyedül Kassák Lajos áll ki mellette: a Munka szinte azonnal közöl egy-egy részletet az első és utolsó fejezetből. (Lásd Az egyik éjszaka, in Munka, 1933. okt., 31. sz.; Ellenségek, in Munka, 1933. dec., 32. sz.)

Kézirata viszont kering az ismerősök körében, s nem is hatás nélkül. Vas Istvánt, Éti egykori udvarlóját, arra indítja, hogy hexameterekben idézze fel a mű pátoszát és ifjú hőseit, köztük Ilont, a „szabadságért szerelemből” hősi halált vállaló lány alakját. (Lásd Egy költőhöz, in Válasz, 1934. okt., 3—4. sz.; utánközlése: Vas István, Ki mást se tud. Versek 1930—1945, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 47—48.)

Valószínűleg ezekben a hetekben kerül közel Déry Gelléri Andor Endréhez (1906-1945), akinek a valóságot idilli elemekkel vegyítő elbeszélőművészetét Kosztolányi Dezső „tündéri realizmus”-ként jellemezte. Gelléri elbeszélései mélyen hatottak rá, s felébresztették szürrealista emlékeit. Talán erre is vezethető vissza néhány novellája, amelyekben ismét szóhoz jut az idill, a meseszerűség, a látomás, lásd a Theokritosz Újpesten (in Nyugat, 1933. okt. 1., 19. sz.) s a Kaluska (in Nyugat, 1934. márc. 1., 5. sz.) címűeket. Utánközlésüket lásd valamennyi későbbi novelláskötetében.

1933 nyara egyben a szép számú családdal és a hazai mozgalommal való szembesülés időszaka is. Két ellentétes előjelű világ. Egyikből a másikba csak ő tud átjárni, csak ő tudja felidézni és megérteni az egymással ellentétes magatartásformákat és nézeteket. Ekkor, 1933 szeptemberében — vagy már korábban? - fogalmazódott meg benne az elhatározás, hogy e kétpólusú világot, amelyet ellentétek feszítenek, de amely ugyanakkor egybetartozó is, egy látványos panorámában idézze meg.

A döntésbe minden bizonnyal belejátszott Szilasi Vilmos véleménye, aki ugyan ízekre szedte a Szemtől szembe novelláit, de további alkotásra biztatott, pontosan arra, amit Déry is maga elé tűzött.

Tehát akarva-akaratlan tudatos adatgyűjtés köti le e következő hónapokban. A családot illetően nincs sok tennivalója, a Rosenberg Hermann halálát követő események csupán árnyalták a gyermek- és ifjúkor megfigyeléseit. A másik oldal esetében is a hétköznapok, illetve azok politikailag átszínezett vonatkozásai kínálják a legtöbbet.

Kassák Lajos Napjaink átértékelése címmel 1933 áprilisában megkezdte hét folytatásból álló cikksorozatát, amely a fasizmus uralomra jutásával kapcsolatos új teendőket kívánta felvázolni. Az Új Harcos májusi számában József Attila is megírta Az egységfront körül címmel a maga látleletét, s a közös összefogás elmaradásáért mindkét munkáspártot felelőssé tette - „az önnön marxizmusukba beleveszett hivatalos forradalmárokat” és a saját napi érdekeiket védő „reálpolitikusokat”.

A hatalom is tette a magáét: januárban és februárban bíróság elé állította a statárium ellen tiltakozó Halálbüntetés Ellenes Szövetség röplapjának íróit, köztük Illyés Gyulát és József Attilát. (Igaz, mint olvashattuk, ügyük felmentéssel végződött.)

Néhány apró jelzés azonban azt sejteti, hogy az író a mozgalom „forróbb” rétegei, az illegális munka felé is tájékozódott, erre utal noteszében Birki Ágnes és Chalupka István neve. Előbbi a kommunista párt értelmiségi köreivel, utóbbi a csepeli munkásokkal állt kapcsolatban. S a harmincas évek levelezéséből egy harmadik névre is ér261