Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
demes felfigyelnünk, a Felvidékről származó Rácz Istvánéra, aki budapesti tanulmányai során az Eötvös Kollégium kommunista csoportjához tartozott, majd a baloldali Európa Könyvtár, illetve a Phönix kiadó szerkesztőségében igyekezett magát hasznossá tenni. Attelepülése előtt Rácz tanúja volt a kommunista párt pozsonyi szervezkedésének, ismerte a mozgalom egyik vezetőjét, Major Istvánt, és azokat az eseményeket, amelyek a földmunkások és a hatóság összecsapásával, a kosúti (kis csallóközi falu) sortűzzel végződött. Déry minden bizonnyal az ő elbeszéléséből ismerte meg Major István egyéniségét és helytállását, amelyet utóbb felhasznált A befejezetlen mondat kommunista felső kapcsolatának, István elvtársnak a megformálásában. Október 8-án azonban hajóra száll, hogy Bécsbe utazzék. Az első hetekről nem maradt ránk sem levél, sem feljegyzés. Van viszont két megkeresés, amelyek ismételten Georgi ügyeiről szólnak. Az első írója Kunody Leó, Jenny néni fia, aki nemrég Londonba járt, s így közvetlenül tudott tájékozódni. A levélben említett Lóránt azonos Lóránt Mihállyal, akivel már találkoztunk az öcs leveleiben. 537. KUNODY LEÓ - D. T.-NEK* 1933. okt. 9. Nasicer Tanninfabrik und Dampfsäge Aktiengesellschaft Marulicev trg 18 Zágráb, 1933■ okt. 9. Kedves Tibor! A levél, amelyet Georgi ügyében kaptam Lóránttól, nyilvánvaló kellemetlenséget, ámde semmi újdonságot nem tartalmaz számomra, hiszen Georgi csínyjei ismeretesek voltak előttem, és mindig ugyanaz ismétlődik, pl. a Te kérésed, hogy az efféle ügyekről, amelyekről Te harmadik személyektől hallasz, értesülve legyél, ami aztán megtörténik, csak épp azután sohasem történik semmi! De mi is történhetne? Tudnivalóan semmi sem változik, és Te éppoly kevéssé vagy képes orvosolni a bajt, mint akárki más. Én már annak idején Londonból tájékoztattam testvéred gyerekes csínytevéseiről Ninát, Gustlt stb., csak természetesen Anyádnak nem akartam írni, éppígy Lóránt sem akart, mert senkinek sincs hozzá szíve, hogy a kellemes álmokból, amelyekben ivadékát illetően ringatja magát, gorombán felébressze. Már Londonban panaszkodott Lóránt, hogy mindenfelől a legnagyobb kellemetlenségeknek van kitéve, mert az emberek temérdek képet kémének vissza tőle, és pénzt követelnek, ami valahol elillant, és hogy úgy mondjam, ködbe veszett. A Londonban tudomásomra hozott tények után az volt a benyomásom, hogy Londonban is, mint mindenütt, ahol eleddig grasszált, afféle meggondolatlan, ismerős félrelépésről volt szó. Miután testvéred Londonban a jelenlétemben ünnepélyes ígéretet tett Lóránt úrnak, hogy Angliából történő elutazása előtt mindent rendbe hoz, augusztus végén a következőképp kezdődő panaszos levelet kaptam Lóránttól: 262
