Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

Bevezetésként azonban kisebb sajtótörténeti körbetekintést kell tennünk, nem is annyira Déry, hanem Thury Zsuzsa miatt, akinek pályakezdése elképzelhetetlen az Est-lapok nélkül.

A három napilapot, a Pesti Naplót, Az Estet és a Magyarországot egyesítő hírlapkonszern 1920 őszén jött létre. A Pesti Napló reggel, Az Est kora délután, a Magyarország este jelent meg, s így egyik a másikat kiegészítve nem napra-, hanem „órárakészen” tájékoztatott. (Ezúttal csak megemlítve gazdag, művelődéstörténeti jelentőségű kulturális hozadékukat.)

Thury Zsuzsát családi kapcsolatok fűzték e kitűnő vállalkozáshoz. Elszegényedett dzsentri származású édesapja, Thury Zoltán (1870-1906), aki már Zolát olvasott és Jókai Mórnál érdesebb hangon szólt koráról, 1895-től haláláig a nagy múltú és mérsékelten ellenzéki Pesti Napló (1850—1939) munkatársa volt; bátyja, Thury Lajos (1896—1989) a húszas évek első felében szintén a laphoz tartozott (igaz, később a jobboldali Magyarsághoz pártolt, és 1948-ban elhagyta az országot). így csak természetes, hogy a szárnyait bontogató legifjabb Thury is a Pesti Naplóhoz vitte első tollpróbálga- tásait. Újságcím helyett nevet is mondhattunk volna, Mikes Lajosét (1872—1930), aki a Pesti Napló irodalmi rovatának a vezetője volt, s aki a maga területén Osvát Ernőhöz hasonló szerepet töltött be. Rovatában megtaláljuk a Nyugat munkatársait, más szóval a magyar irodalom színe-javát.

A Krúdy Gyula nyomán „rejtélyes doktor”-nak nevezett szerkesztő mellé rögtön egy másik név is társul, Miklós Andoré (1880—1933), a konszern tulajdonosáé. Kettőjük baráti együttműködése alakította ki az Est-lapok arculatát, amelyet a kurzussal szembeni mértékadó európaiság és korszerűség jellemzett, közleményeinek mindenkori mércéje pedig a tehetség és a minőség volt.

Déry csak esetenként, például Tóth Árpád halála alkalmával (Tóth Árpád halálára, in Pesti Napló Vasárnap, 1929- jűn. 9.) vagy egy lektűr fordításával (Dolly Bruck, Maga nevetni fog!, 1930) került a konszernnel kapcsolatba. Ha a húszas évek végén nagy ritkán a napisajtóba szánt valamit, inkább az Est-lapoktól „balra” elhelyezkedő szociáldemokrata Népszavát (1877—) vagy a liberális Magyar Hírlapot (1923—1939) kereste meg.

Átadjuk a szót Thury Zsuzsának:

Déry Tiborra emlékezem, és kezdem a magam személyével.

Húszesztendős koromban írtam az első novellát. Bátyám, az Est-lapok munkatársa elvitte Mikes Lajoshoz, és a novella három nap múlva megjelent a Pesti Naplóban. A világirodalomban bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki jelentékeny napilapban először lenyomtatott írását világokat megrengető eseménynek érzi. Azután már írtam, rendszertelenül, kezdődött a tulajdonképpeni élet. Mikes Lajos 1930-ban bekövetkezett haláláig jó emberem volt, hosszan írhatnék róla, és a másik jó emberemről, Miklós Andorról, de fontosságuk most oda irányul: hogyan vezették ők ketten utamba Déry Tibort.

62