Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
sem az avantgárd, s azon belül még kevésbé a szürrealizmus. (A lap tartalmi számbavételét lásd Kálmán Lászlóné, Dokumentum 1926—1927, Munka 1928—1939. Repertórium, Bp., PIM, 1972 [A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B/l]; közléspolitikájáról lásd CSAPLÁR Ferenc, Kísérlet a „MA” hazai folytatására. A „Dokumentum", in UŐ, Kassák körei, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 82-128.) Spezialsanatorium und Diätkuranstalt Schwefel-Schlammbäder in Piest’any Tibuli pipacs, megkaptam a Dokumentum»/, s mivel a maga megelégedését egyáltalán nem osztom, sietve válaszolok. Én a lapot egyenesen rossznak tartom, az egészében nem más, mint a régi Mának egy felújítása az Úrnak 1927. esztendejében, éppen úgy, mintha közben 10 év egyáltalán nem telt volna el. De ezenkívül egy gyermekjátékszerű karaktere is van, nemkülönben Don Quijottéria és édes álom, ne hagyj el. Azt nem értem elsősorban, hogy ma, annyi kudarc után, mikor ideje volna egy reális irodalompolitikát folytatni és az eseményekbe szervesen belekapcsolódni, miként lehet úgy harcolni, hogy még a céllal se legyen az illető valaki tisztában. És mindjárt ez is a legfontosabb ellenvetésem. A lap ki nem mondva egy úgynevezett kollektív kultúráért harcol, anélkül hogy csak sejtelme is lenne egy kollektív kultúra tartalmáról. Ami azt illeti, ezen nem is lehet csodálkozni, mert hiszen ma élő embernek csak nagyon ködös elképzelései lehetnek egy ilyen tartalomról, ma, mikor a kapitalizmus egyik legádázabb korszakát éljük, a racionalizmus korszakát, aminek ideológiájába a lap munkatársainak }A része akarva nem akarva, tudatlanul bele-, visszaesik. Az állandó nagyvárosproblémák, az örökös „reklám- kultúra”, a reklámnak szinte egy életcéllá, egy művészi ággá való deklarálása a legjellemzőbbek erre a visszaesésre, és tudatlan fejre. Nem értem, hogy jut valakinek az eszébe egy nagyvárosról ábrándokat szőni, mikor nyilvánvaló, hogy a fejlődés ma már a legrémesebb kommunista szemében sem fog úgy történni, hogy X. Y. építészt megbíznak a föld egy szép pontján egyenes házsorait fölépíteni egy kiagyalt princípium kedvéért, ja: egyenes házsorok, négyszögletes szobák. Nem fogjuk leromboltatni Berlint azért, hogy Hasenheidén' egy új Berlint építsünk föl. Sajnos átvesszük az örökséget és számolunk mindig a szükséggel és az adott helyzettel. Szóval ez a probléma légbőlkapottsága és gyermekes volta mellett inaktuális is - és kérdem, hogy foglalkozhatik egy lap, melynek igazán bokros teendői volnának a hazai berkek körül, ilyenekkel. Ezenkívül Kassák most jött haza külföldről, s annyi reménytelen kudarc után, mondhatnám a legjobb auspiciumok2 között megindítanak egy lapot, amit ha az ember fölnyit, joggal kérdezheti, hogy ezek a holdbéli dolgok az összes mondanivalója 6 évi emigráció után ? Belemegyek részletesebben a dolgok bírálatába. Mindenekelőtt már A Nyugat húszéves5 cikket is helytelenítem, a maga helyében semmi esetre sem írtam volna alá. Maguk elismerik, hogy a törzsgárdán kívül gyakran jöttek fiatalok is a lapban, s maguk ezek ellen a fiatalok ellen, nemkülönben a Nyugat ezen engedékenysége ellen harcolnak, mondván, hogy ezek nem fiatalok. Hogy a Nyugat — és egyáltalában egy lap — 6
