Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)

276-624

LM 246. D. T. - DÉRY KÁROLYNÉNAK* 1934. dec. 18. 592. SÁNDOR PÁL - D. T.-NEK 1934. dec. 19. A levél írójával már találkoztunk 1922. november 19-i (191.), Bécsben írt levele kap­csán, amikor még a III. Internacionálé Új Európa Sajtótudósító Irodájának a munka­társa volt. Budapestre való visszatérését követően 1931 és 1933 között a KMP elmé­leti folyóiratát, a Társadalmi Szemlét társszerkesztette. Ebben a minőségében szinte kizárólag a József Attilát ledorongoló kritika közzétevőjeként (netán sugallójaként) tartja számon az irodalomtörténet. Portréjából rendszerint kimarad, hogy időközben tág filozófiai látókörre tett szert, s hogy számos kisebb-nagyobb kiadványt tett közzé — Arisztotelésztől Szent Ágostonon és Aquinói Szent Tamáson át Baconig és Hegelig, s természetesen Engels értelmezéséig. Szépirodalmi munkássága sem érdektelen. Raszkolnyikov Szibériában (1933) címmel folytatja Dosztojevszkij hősének történetét a száműzetésben, és eljuttatja őt az alaku­ló orosz munkásmozgalomig. Fajok (1936) címmel viszont egy porosz államhivatalnok fura élettörténetét írja meg, aki pályakezdését követően arról értesül, hogy származá­sát tekintve zsidó, ezért kereskedelmi pályára vált, s jelentős vagyonra tesz szert. Igaz, utóbb kiderül, hogy tévedett: családja szeplőtlen árja, változtatni azonban már késő: üzleti érdekből továbbra is kénytelen vállalni a már kialakított látszatot. (Az előbbi kötetet a Gyarmati Könyvnyomtató Műhely, az utóbbit Faust Imre [lásd a levél 3. jegy­zetét] jelentette meg.) E helyütt azonban elsősorban azt húzzuk alá, hogy egyike volt azon keveseknek, akik felismerték Déry írásainak, mindenekelőtt A befejezetlen mondatának a jelentőségét. Nem szólva arról, hogy — mint arra Rácz István levele (599.) hamarosan kitér — érté­kes segítséget nyújtott neki az anyaggyűjtésben, legalábbis a párt és a szakszervezeti munka hétköznapjait illetően. Ezek ismeretében együttműködésüket akár informális pártkapcsolatként is értelmezhetjük. A levél cégjelzésében szereplő folyóiratot már közel másfél éve (1933 májusában) betiltották. Az a körülmény, hogy e levélpapírt Sándor változatlanul használja, arra utal, hogy továbbra is része a szellemi-szervezeti közegnek, amely a KMP agytrösztjének mondható, s amely már egy új fórum kimunkálásán dolgozik, olyan új szerkesztővel, akinek még nem akadt dolga a rendőrséggel. (Gondolat címmel néhány héttel később már meg is jelenik.) Sándor Pál szavának és már említett felelősségének a súlyát a legvilágosabban a Társadalmi Szemle szerkesztői hierarchiája által tudjuk érzékeltetni. A két „látható” szerkesztő (Madzsar József és Sándor Pál) mellett ugyanis egy harmadik is létezett, aki ugyan a háttérben maradt, de a végső szót mindenben ő mondta ki. „Ez a szerkesztő a párt képviseletében továbbította a vezetőség intencióit, a »vonalvezetést«, a vezető­312

Next

/
Oldalképek
Tartalom