Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése 1927–1935 - Déry Archívum I/B. (Budapest, 2007)
276-624
ségi tagok által írt cikkeket; megbeszélte az egyes lapszámok tervét, véleményt, kritikát mondott. Személy szerint a két év alatt Tamás Aladár, Schwartz György, Haraszti Sándor (aki Sallai Imrével beszélte meg a lapszámokat), Vándor Pál és öccse (Róth), Antal János, Poll Sándor és mások látták el e feladatot.” Lásd KÁLMÁN Lászlóné, Társadalmi Szemle, 1931-1933■ Repertórium, Bp., PIM, 1974, 5 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B/5). Ilyen felállásban magától értetődik, hogy Déry neve, tevékenysége ismert volt a vezetés legfelsőbb szintjén is, s nem véletlen, hogy néhány hónap múlva őt is szerkesztői megbízással keresik meg. Sándor levelének Déry által küldött előzménye Németh László Érdemes-e? című tanulmányával foglalkozott, amelyre írója a Válasz 1934. októberi számában bukkanhatott rá. Ezt a füzetet ugyanis Vas István külön is megküldte neki, nyilván a benne közzétett Egy költőhöz című verse miatt, amelynek címzettje — mint már jeleztük — Déry, illetve a Szemtől szembe szereplőgárdája volt. Mióta Németh László munkássága — a nyáron kirobbant népi és urbánus csatározásokban - közérdeklődést keltett, Déry is várakozással vehette kézbe a Válasz-be\\ írást, de nem tudta elfogadni annak jövő- és társadalomképét, amely az „alulról jött barbárság” idején a megoldást az „urak és a nép” között meginduló „áramlásban” és a „diadalra jutó minőségszocializmusban” látta, s amelynek érvelése egybecsengett a legújabb olasz és német szerzők kedvenc gondolatával, a tőkés gazdaságot meghaladó „népállamról”. Az első mondatban említett „Józsi bácsi” azonos dr. Madzsar József (1876—1944) egykori szerkesztőtárssai, aki negyedszázaddal volt idősebb Sándor Pálnál, s akinek a KMP köreiben változatlanul nagy tekintélye volt. Pályaképét lásd Kárpáti Endre, Madzsar József élete és tevékenysége, in MadzsarJózsef válogatott írásai, Bp., Akadémiai Kiadó, 1967, 9-139. Társadalmi Szemle Szerkesztik: Madzsar József dr. és Sándor Pál dr. V, Csáky utca 50. I. 2. Budapest, 1934■ december 19. Kedves Barátom! Csak most válaszolok kedves levelére, minthogy előbb azt meg akartam mutatni Józsi bácsinak és másoknak is. Én a legnagyobb helyesléssel olvastam fejtegetéseit, és csak örömömre szolgált, hogy Józsi bácsi is egy véleményen volt velem. Mindenki, akinek mutattam, vagy beszéltem róla. Persze, a dolog sokkal egyszerűbb lett volna, ha Maga a levél helyett vagy avval együtt el is küldte volna a választ, a mondjuk „tartózkodó szenvedélyesség’’, ahogyan átfűtötte a levelét, bizonyára érvényesült volna a cikkében is. Tárgyi vagy szakmai ismeret igazán nem sok kellett volna hozzá. De hát tekintettel arra, hogy Maga most valószínűleg regénye 5-600-ig oldala felé tart, bele kellett nyugodni abba, hogy Nemes' barátunk lépjen porondra. Már olvastam a vitairatát, amelyet bizonyos tekintetben szerencsésnek tartok, mert pompásan rámutat (idézetek313
